Szűrcsapó

A csapók az ipari forradalom térhódításáig a gyapjúfeldolgozással foglalkozó kézművesek voltak. A nyers gyapjút először egy íjhoz hasonlító szerszámmal szétverték, csapták, azután fonták, szőtték áztatták majd kalló malomban zúzták, végül szárították. Az így készült anyag volt a szűrposztó. A csapók céheit Erdélyben már 1378-ban, Debrecen 1440-től említik. Csapókról Szombathelyen a város jegyzőkönyvében először 1639 szeptemberében olvashatunk, amikor megengedték nekik, hogy „a város földjén, de a saját költségükön kallót építhessenek”. A kalló elkészültét 1640-ben jelentették, amely a leírás szerint „a Balogh malmon felül, néhai Fülöp mester házán alul a Gyöngyös patakon állott.” Mint minden természetes vízen tett építkezés, a csapómalom működtetése sem volt probléma mentes. 1644-ben a herényi nemesek a patak felduzzasztása miatt perre mentek a várossal és a malmot le akarták romboltatni. Az ügyben eljáró Meszleni Benedek alispán jelenlétében végül egyesség született. A város elfogadta, hogy 75 Frt kártérítést fizet a nemeseknek, egyúttal vállalta, hogy a Gyöngyös medret „Kámony András uram kertjétől a kallóig, évente megtisztítja.” A hajdani malom helyének Szombathely mai térképén való beazonosítását megkönnyíti a Szűrcsapó utca elhelyezkedése. A közterület kijelölésére ugyanis nyolc évtizede, 1941-ben, az új lakótelkek parcellázása során került sor. A közgyűlési határozat úgy szól, hogy „az utca nyomvonala a Paragvári úttól, a szűrcsapó céh által felállított Kereszt mellett nyíljon”. A ma már sajnos nem létező mementó helyén eredetileg a csapó céh malma előtt állított Szent Rókus kép volt. A jegyzőkönyvekből tudható, hogy az 1710-ben körmenettel felszentelt emléket a csapók a pestisjárvány ellen védelmet nyújtó szent tiszteletére emelték.