Privilégiumlevél

Szombathely mezőváros a középkorban a győri püspök birtoka volt. Péter városbíró és a 12 esküdt 1407. szeptember 10-én Győrben Hédervári János püspök elé járult, és ahogy az ott kiállított privilégium levél mondja: „Szombathely város gyarapítása és gazdagítása céljából” megállapodásra jutottak. Elhatároztuk, írja a szabadalomlevél, hogy a város bírája, esküdtjei és valamennyi polgárai, örökre és visszavonhatatlanul, minden egyes esztendőben nekünk és utódainknak tartoznak 200 színarany forintot lefizetni oly módon, hogy annak egyik felét Szent Mihály (szeptember 29.), a másik felét Szent György (április 24.) ünnepének nyolcadán hozzák elénk. E 200 arany forinton kívül semmilyen más adót vagy ajándékot hozni nem tartoznak. E napot követően – mondja a püspök – főbenjáró vétkek, úgymint gyilkosság, lopás vagy rablás kivételével minden más ügyben az ítélkezés joga a város bíráját illeti. A privilégiumlevél a városban való bormérést úgy szabályozta, hogy a püspöki borok, úgy mint korábban, a város kocsmáiban szabadon mérhetők, de ehhez hasonlóan a város polgárainak mindenkor legyen joga saját boruk árusításához. Az egy összegben fizetendő 200 aranyforint adó nagysága képet ad Szombathely XV. század eleji gazdasági erejéről, ha tudjuk, hogy ugyanekkor pl. Kassa és Pest 1000, Sopron 400, Sárvár 60 Ft évi adót fizetett urának. A középkori városok anyagi erejét kutató város szociológiai vizsgálatok jelzésértékűnek tartják azt is, hogy az adott településen létezik-e koldulórendi (ferences, domonkos, ágostonos stb.) kolostor, amelynek tagjai a városi polgárok adományaira voltak utalva. Ebből a szempontból feltétlenül jelzésértékű, hogy Szombathelyen a XV. század elején már legalább fél évszázada prosperált a ferencesek kolostora.