Kunc Adolf

Matematikus, fizikus, csillagász, meteorológus, nyelvész, történész, egy szóval polihisztor volt. Kunc Adolf elméleti és kísérletező tanárként, mindezen tudományok elismert művelőjeként tevékenykedett. Jedlik Ányos, aki a pesti egyetemen tanította, így nyilatkozott róla: "Kitűnő szorgalommal és előmenetellel végezte tanulmányait, a gyakorlatok elvégzésében nagyon szorgalmas volt". Egészen biztosan nem véletlen, hogy a premontrei rendbe lépve a „Docendo discimus” = „tanítva tanulunk” jelmondatot választotta magának. 1873-ban a szombathelyi Premontrei Gimnázium igazgatójává nevezték ki, emellett házfőnöki megbízatást is kapott. 1878-ban, Európában az elsők között, Szombathely–Herény, néhány évvel később Szombathely–Kőszeg telefonkapcsolatát hozta létre. Jeles fizikusként, 1880-ban ő szervezte meg a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók szombathelyi nagygyűlését, amelynek alkalmából a székesegyház kupolája alatt bemutatta a Foucault-féle ingakísérletet. 1884-87-ig a város képviselője volt. Csornai premontrei prépostként az ő pártfogásával és anyagi segítségével épült a rend keszthelyi gimnáziumának új épülete. Ő írta „Szombathely-Savaria rendezett tanácsú város monográfiája”, a híres „Kunc-Kárpáti” középkori kötetének fejezeteit. Tagja volt az országos tanári egyesületnek, a Dunántúli Közművelődési Egyesületnek, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelő Bizottságának. 1878-ban az uralkodó a Ferenc József-rend lovagkeresztjével, a Millennium alkalmából pedig a Szent István–renddel tüntette ki. Szombathely kultúrtörténetének egyik legjelentősebb alakja 1905. szeptember 12-én hunyt el. 1992 óta utca viseli nevét Szombathelyen.