Náray-Szabó István

Náray-Szabó István fiziko-kémikus, egyetemi tanár, az MTA tagja, a kémiai tudományok doktora Náraiból származó nemesi család sarjaként Szombathelyen született 1899-ben. A Budapesti Műszaki Egyetemen doktorált. Állami ösztöndíjjal a Berlini-, majd a Manchesteri Egyetem Fizikai Intézetében dolgozott. 1930-tól adjunktus, 1931-ben Szegeden, a Rockefeller-Alap támogatásával, az egyetem magántanára lett. 1938-1947-ig a Budapesti Műszaki Egyetem kémiai-fizikai tanszék rendes tanára. 1947-ben, mint a Magyar Közösség tagját a köztársaság elleni összeesküvés hamis vádjával letartóztatták és 4 év börtönre ítélték, majd még két évre internálták. 1953-tól az Építéstudományi Intézet osztályvezetője volt. 1956-tól az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetében volt tudományos tanácsadó. 1969-ben nyugalomba vonult. Angliában, Cambridge-ben Bragg professzor mellett részt vett a szilikátok szerkezete rendszertanának kidolgozásában. Kristály szerkezettani kutatásait itthon is folytatta. Foglalkozott a beton optimális kötési viszonyainak vizsgálatával. Feltalálta a saválló betont és szabadalmaztatta a mozaikparketta-ragasztó eljárást. Vas megyének és a magyar tudományosságnak egyik kimagasló alakja 73 évesen, 1972. szeptember 16-án hunyt el. Halálának 30. évfordulóján a Király utca 29. sz. alatti egykori lakóházát Szombathely város jelölte meg. A Tornay Endre András által készített emléktábla felirata: „Ebben a házban töltötte gyermekkorát Náray-Szabó István (1899-1972) a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a kristály kémia hazai megalapítója és művelője”