Csatkai József

Csatkai József 1893-ban született. Endre nevű művészettörténész öccse Kossuth-díjas soproni múzeumigazgató volt. Csatkai József Műegyetemet végzett és 1920-1937-ig a szombathelyi Faludi Ferenc Főreáliskolában kémiát, természetrajzot és zenét tanított. Weöres Sándort is a tanítványai között tartotta számon. Értekezései, meséi a „Cimbora” és az „Ifjúság és Élet” című lapokban rendszeresen jelentek meg. A „Mondo” és az „Ido” című külföldi folyóiratokban fordításokat és nyelvtudományi cikkeket publikált. Aktív szerepet vállalt Szombathely kulturális életében. A Vasvármegyei Kultúregyesület zenei szakosztályának titkára volt. Eszperantista tevékenysége nyomán a húszas években Szombathely lett az eszperantó nyelv megreformálását célzó „Ido-mozgalom” magyarországi központja, majd az Ido Világnyelv Magyarországi Szövetségének székhelye. Az eszperantó-ido párharcában az ido hívei szüntelenül keresték az optimális nyelvtervezeteket. Ebben a folyamatban a világnyelv alapjait többször módosították. Csatkai József 1921-ben Bécsben ido világnyelv tanári oklevelet szerzett. Kezdeményezésére 1922-ben alakult meg a „Sabaria ido-csoport”. Az egyesületnek tagja lett, és működtetésében tisztséget vállalt Fábián Gyula, Hudetz József és több más aktív szombathelyi értelmiségi. Csatkai 1925–35 között a magyarországi szervezet alelnöke, 1935-től elnöke volt. Ő szerkesztette a Szombathelyen megjelenő „Avance” és „Ido Vivo” ido-folyóiratokat. Csatkai és kollégái munkásságának köszönhetően több nyelvkönyv és új ido szótár is megjelent. Ennek elismeréseként 1937-ben Szombathelyen volt a Nemzetközi Ido-kongresszus. Nyelvészeti művei az 1924-ben Petrányi Istvánnal közösen írt „Az ido világnyelv tankönyve”, az 1932-ben a Horovitz Lászlóval közös „Az ido világnyelv kézi szótára”, majd az általa összeállított Ido nyelvtan is Szombathelyen látott napvilágot. Csatkai József 1937 szeptemberében, 44 éves korában, váratlanul hunyt el. A szombathelyi Bercsényi utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra.