Műtörténeti Kiállítás

A Szombathelyen 1912. szeptember 22-én megnyílt „Műtörténeti Kiállítás” nemcsak Vas megye-, hanem országszerte nagy érdeklődést keltett. A rendezvény gazdája a Vasvármegyei Kultúregyesület volt. A kezdeményezés Végh Gyulától, az Iparművészeti Múzeum későbbi igazgatójától indult. A tárgyak összegyűjtését körültekintő adatgyűjtés előzte meg. Nemcsak körlevelet bocsátottak ki, hanem Miske Kálmán, Végh Gyula és Széchenyi Rezső személyesen is felkeresték azokat a főurakat, magángyűjtőket, egyházakat, egyesületeket és képviselőiket, akiket igyekeztek meggyőzni az általuk őrzött műtárgyak kölcsönzéséről. A közel másfél ezer kiállított tárgyról és műkincsről katalógus készült. A rendezőség jelentős propagandát fejtett ki a kiállítás sikere érdekében, amelynek ideje alatt előadásokat rendeztek és gondoskodtak a rendszeres tárlatvezetésekről is. A kiállítás propagálását segítette, hogy Végh György, a szombathelyi Apolló Mozi vezetője, mozgóképeket készített a kiállításról, melyeket annak kéthetes nyitva tartása során a filmszínházban többször bemutattak. A mozitörténészek szerint hazánkban ez volt az első művészeti propagandának tekinthető mozgófilm. A Kultúrpalota – a mai múzeum – termeiben látható kiállítás elrendezése nem a kronológiai és a műfaji szempontokat követte, a tárgyakat panoptikumszerűen helyezték el, és a képző- és iparművészeti anyagon kívül számos kultúr- és helytörténeti ritkaság is megtekinthető volt. A látogatók elmondása szerint a fegyver-, üveg- és az ötvösművészeti anyag mellett különösen Pieter Brueghel „Szent János szónoklata a pusztában” című festménye nyújtott maradandó élményt. A kiállítás koncepcionális hozadékénak tekinthető, hogy a jellegében hasonló, 1934-ban rendezett bemutatót, már „Kultúrtörténeti Kiállítás”-ként rendezték meg. A hatékony hírverésnek köszönhetően az alig kéthetes tárlatot mintegy 40 ezren tekintették meg, ami a látogatottság tekintetében fényes sikernek mondható és még napjaink időszaki kiállításainál is jelentős eredménynek számítana.