Fábián Gyula

Fábián Gyula etnográfus, festőművész, ifjúsági író 1884-ben Losoncon (ma Lučenec, Szlovákia) született. 1904-től Budapesten, az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképzőben tanult. Az Iparművészeti Társulat ösztöndíjasaként Malonyay Dezső „A magyar nép művészete” című munkájához Nógrád, Borsod, és Zemplén megye palóc falvaiban végzett gyűjtőmunkát. 1908-tól Sárváron, majd Szombathelyen, a Faludi Ferenc Gimnáziumban tanított. Vérbeli tanár egyéniségként, sok szeretettel, humorral adta át ismereteit. Fábián Gyula Szombathely város két háború közötti kulturális és művészeti életének meghatározó egyénisége lett. Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesületében több szakosztály munkájában vett részt. Hegedült a városi szimfonikus zenekarban, titkára volt a Kultúregyesület Szép- és Iparművészeti Szakosztályának. 1918-ban lett a múzeum képtárának őre, alapító tagja volt a „Szent Márton Céh”-nek. Feleségével, Biczó Ilonával, képzőművészeti szabadiskolát nyitott. Rézkarcaival szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain. Sikerrel állított ki magyar képzőművészeket bemutató külföldi tárlatokon. Tagja volt a Faludi Ferenc Irodalmi Társaságának, a Szombathelyi Egyház-művészeti Bizottságnak, a szalézi Szent Quirinus templom építőbizottságának, az Országos Magyar Képzőművészeti Egyesületnek, a Magyar Ifjúsági Irodalmi Társaságnak. Első szépirodalmi írásai Benedek Elek „Cimbora” című lapjában jelentek meg. A budapesti kiadók által megjelentetett „A kis Mozart”, „A fehér ház”, „Hej Rákóczi...” című ifjúsági regényeit az olvasóközönség nagy kedvvel forgatta. A „Különös háború” című, Almásy László Afrika-kutató működését feldolgozó „kulcsregényét” Szombathely város 2004-ban, reprint formában újra kiadta. Színművei közül kiemelkedik a „Faludi útrakél” című iskoladrámája. A 71. életévében elhunyt szerzőt 1955. szeptember 24-én helyezték örök nyugalomra. 1993-tól utca viseli nevét Szombathelyen.