Újperint

Perint községet 1950-ben közigazgatásilag Szombathelyhez csatolták. A köznyelvben csak „Újperint”-nek nevezett püspöki jobbágyfalut Szily János, Szombathely első püspöke alapította. Az eseményre 1779-ben került sor, miután a régi Szombathellyel összeépült Óperint falut egy tűzvész szinte teljesen elpusztította. Az új település helyét – a hagyomány szerint Hefele Menyhért tanácsa alapján – a püspök Szombathely délnyugati határa közelében, a Körmend és Nára felé vezető országutak közötti püspöki birtokon jelölte ki. A 36 háztelkes kis faluban az 1779. évi „Canonica Visitatio” szerint 185 lélek lakott. A lakosok száma közel 160 év alatt az ötszörösére nőtt. Az 1935. évi földbirtok-statisztika szerint Perint 136 háztulajdonosnak átlag 2, és 77 további birtokosának 10-10 hold földje volt. Schönwiesner István 1791-ben megjelent várostörténeti monográfiája szerint „a nagy püspök azt akarta, hogy jobbágyai minden szempontból egyenlők legyenek: egyenlő nagyságú telkeken egyformák legyenek a házak, amelyeket a falu egyetlen utcájának két oldalán harmonikusan úgy helyezett el, hogy valamennyinek egyforma volt az udvara és a kertje”. Zalai Tóth Jánosnak Újperintről 1939-ben írt tanulmánya szerint: „Ma már nincs két teljesen egyforma ház a faluban, de e régi utcában a harmónia megmaradt. Az úttest 8.50 m-es, a két fásított utca, járdával és árkokkal együtt 18 m széles volt, s ez a 26.50 m-t kitevő utcaszélesség elégséges volt ahhoz, hogy az 1886. évi tűzvész nem tudott átcsapni az utca másik oldalára. Ennek volt köszönhető, hogy az utca épen maradt keleti házsorán a település kezdetétől tanulmányozható volt a fejlődés”. Az 1983. évi műemléki felmérés még 10 eredeti stílusú, műemléki védelemre érdemes épületet talált. Ezek közül napjainkra sajnos egy sem maradt.