Kristóf Ágota

1989 szeptemberében jelent meg magyarul Kristóf Ágota Nagy Füzet” c. könyve, amelynek története, hogy valahol Európában pusztító háború dúl. Egy anya vidékre, „a népmesék gonosz boszorkányához” menekíti iker gyermekei, akiknek egyedül kell megtanulniuk mindent, ami a túléléshez szükséges. Magányosan, éhezve és fázva vezetik naplójukat a „Nagy Füzet”-be. Följegyzik, mit láttak, mit hallottak, mit tettek, mit tanultak. Szívük megkeményedik, testük megedződik, életben maradnak – de iszonyatos áron. Az írónő Magyarországon született. Első verseit kőszegi diákévei alatt írta, 1954-ben érettségizett a Szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnáziumban. 1956-ban a magyar forradalom leverése után Svájcba menekült férjével és néhány hónapos kislányával. Költeményei – svájci tartózkodása idején – Párizsban jelentek meg a Magyar Irodalmi Újság hasábjain. Sorsa tipikusan magyar sors, hiszen neve idehaza hosszú évtizedeken keresztül ismeretlen volt. 1970-től francia nyelven írt húsz drámájából csak kilenc került a közönség elé. Igazi sikereit „Trilógia”, „Bizonyíték” és „Tegnap” című regényeivel aratta. A „Nagy füzet” c. művét, amely az ázsiai országokban a kortárs irodalom egyik alapművének számít, magyarra csak a „15. nyelvként” fordították le, holott a szerző Olaszországban Alberto Moravia-, Németországban Schiller-díjjal tüntették ki, Ausztriában az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját kapta meg. "Nagyon boldoggá tesz, hogy külföldi díjaim után a szülőhazámban is elismerésben részesülök" – mondta az akkor már súlyos betegséggel küzdő írónő, amikor 2011 márciusában a nemzeti ünnep alkalmából „az 1956-os események szikár, drámai és hiteles ábrázolásáért” Kossuth-díjat vehetett át a Parlamentben. A 2011 nyarán elhunyt Kristóf Ágotát egyik méltatója így búcsúztatta: „művészete a szükségből erényt alkotás legnagyobb példája az európai irodalomban.”