Carolus Clusius

Carolus Clusius a 16. században élt németalföldi tudós botanikus több alkalommal járt Magyarországon a törökök által meg nem szállt nyugati végeken. Leveleiből tudjuk, hogy gyakran volt „a híres törökverő hős, Batthyány Boldizsár vendége”. Ezen útjai során Szombathelyt is többször felkereste. „1584-ben – ahogy írja – szüret táján” Batthyány küldött érte Bécsbe kocsit, hogy Vas megyében megkezdett növény gyűjtéseit és kutatásait folytathassa. E látogatás után részletesen papírra vetette a városban szerzett tapasztalatait. „Sabaria, Szent Márton hazája, Plinius szerint ez volt az isteni Claudius coloniaja, ma azonban csak kicsiny mezőváros. Részben agyagból döngölt, részben kőből rakott, de formátlan falakkal körül véve. Tágas piactere van, de nincs lekövezve. Ennek közepét egy négyszögletes torony foglalja el, amelynek minden oldalán óra van forgó mutatójával idézve az órákat. A házak alacsonyak és nagyrészt szalmával fedettek. A kelet felé forduló falakon lévő kapun kilépve az utazó egy lepusztult templomot lát, amit részben néhány éve a török, részben egy tűzvész rombolt le.” – majd így folytatja: „a téli napkelet felé tartva, fahídon kell átkelni, a télen felduzzadó és kártékony Gunsa (Gyöngyös) folyón, amely kevéssel a mezőváros alatt fogadja magába az esőzések és télvíz idején nehezen átléphető és veszélyes Brentát (Perint)… Innen kissé távolabb egy kút látható, amelyről azt mondják, hogy Szent Mártont ennek a vizébe mártották midőn a keresztény hitet felvette. Ennek a szomszédságában egy ki templom áll, azon a helyen, amelyről azt mondják, hogy ott éltek Szent Márton szülei és ő maga ott született. A templomba belépve baloldalon látható egy majdnem négyzetes kőtábla. A kórus bal oldalán kápolna van, amelynek oltárán Szent Márton ülő kőszobra van elhelyezve. Elég kicsi, de arányaihoz képest nagy fejjel, szakálla nyírt és papi, vagy doktori kalapot visel”. Clusius botanikai gyűjtésének eredményeit 1583-ban tette közzé, elsőként ismertetve ebben a Magyarországon fellelhető növényeket. Műve tartalmazza azt a Beythe Istvánnak tulajdonított szójegyzéket, amely a 16. századi magyar növénynevek páratlan dokumentuma.