István főherceg

József osztrák főherceg 1796-tól volt a Magyar Királyság nádora. Hivatala élén a birodalmi politika szellemében, irányította az ország ügyeit. de ezt nem erőszakkal, hanem a magyar nemzet iránt érzett tisztelettel és megbecsüléssel, megegyezések keresésével tette Fiát, István főherceget is ebben a szellemben nevelte, Amikor 1847. januárjában, 71 évesen meghalt, a „Habsburgnak született, de magyarrá lett” főherceget az egész ország gyászolta. Nem véletlen, hogy Johann Halbig szobrásznak Pesten. a József nádorról elnevezett téren 1869-ben felállított emlékműve, másfél évszázada bántatlanul, minden politikai változás ellenére a helyén maradhatott. Fia, István főherceg őt követően lett Magyarország királyi helytartója. Nádorrá választására készülve 1847 őszén országos közutat tett. A Balatonon tett rövid kirándulásról szeptember 30-án Keszthelyre érkezett, ahonnan másnap reggel Vas vármegyébe utazott. A megye határán, Baltavár helységnél, a vármegye küldöttsége fogadta. Ezt követően Körmendre utazott, ahol a főispán-helyettes szónoklatát követően gróf Erdődy Sándorné által adott fogadás várta. A főherceg és kísérete október 1-én este 8 órakor vonult be a megyeszékhelyre, A vendéget Szombathely város díszkivilágítással várta. A püspöki palotába érkezve, Balassa Gábor főpapi üdvözletére válaszolva őfensége elmondta, hogy „boldogult édes atyja nyomdokát van szándéka követni, minden cselekedetét az vezérli, hogy e haza boldog legyen. Egész életem egyetlen törekvésének tekintem, hogy a haza javát és boldogítását szolgáljam.” Szónoklatát a Dunántúli Kerületi Tábla és Kőszeg város küldöttségeinek üdvözlő köszöntései, majd a házigazda püspök által adott 70 személyre terített vacsora követte. „Őfensége az estebéd után a főispán-helyettes által adott táncestélyt is meglátogatni kegyeskedett” – fejeződik be a korabeli tudósítás.