Ujváry Ede

Ujváry Ede 1876-ban Somogyacsán született. A gimnáziumot Pécsett, a jogot Budapesti Tudományegyetemen végezte, ahol 1899-ben doktorrá avatták. Munkáját Szombathelyen mint vármegyei közigazgatási gyakornok kezdte, 1900. májusában lett árvaszéki jegyző, majd 1902. szeptember 25-én Szombathely város főjegyzőjévé választották. Kiváló szervező képesssége minden nagyobb városi rendezvény estében, különösen az 1903-ban majd 1908-ban rendezett Szombathelyi Országos Kiállítások esetében mutatkozott meg. 1908-ban tanácsnokká, 1914. április 20-án polgármester-helyettessé választották. Aktív tagja volt Vasvármegye-, és Szombathely város Kultúregyesületének a Városi Színügyi Bizottságnak, a Szombathelyi Gyorsíró Egyletnek. Rendszeresen publikált a fővárosi és a szombathelyi sajtóban, 1914-ben szerkesztésében jelent meg a "Magyar Alkotmány Tankönyve". 1930. október 20-án, a szombathelyi kerület országgyűlési képviselőjévé választott Kiskos István utódaként, Szombathely polgármesterévé választották. A kulturális ügyek támogatását városvezetőként is kiemelten fontosnak tartotta. Többek között személyesen köszöntötte az 1933-ban városban koncertező Kodály Zoltánt és 1938-ban ő járt közbe Gerevich Tibor professzornál, a Műemlékek Országos Bizottsága elnökénél a szeminárium kertjében előkerült római mozaik feltárása ügyében, így a munkát a továbbiakban Járdányi Paulovics István és Lux Kálmán régészek végezték. Hivatalát 1941. áprilisában történt nyugalomba vonulásáig viselte, amikor a Horthy Miklós kormányzótól „a közélet terén szerzett érdemei elismeréséül” a m. kir. kormányfőtanácsosi címet, 1942-ben pedig Kállay Miklósnak a külügyminisztérium vezetésével megbízott magyar királyi miniszterelnöknek előterjesztésére a „pápai Nagy Szent Gergely rend lovagkeresztjét” kapta meg. 1950-ben szinte teljesen elfeledve hunyt hunyt el. Munkássága jelentőségének elismerésére a rendszerváltozás után kerülhetett sor. Nevét 1991 óta utca őrzi a Szombathelyen, díszes síremlékét 2006-ban avatták a Szentmárton utcai temetőben.