Traianus császár

Az 53. évben, Hispánia provinciában született Traianus császár a Római Birodalom első Itálián kívülről származó uralkodója volt. Katonai pályafutását apja, Syria helytartója mellett tribunusként kezdte. 89-ben a Hispániában állomásozó legio parancsnokává nevezték ki. Domitianus császár a Germania lázadás leverésében mutatott érdemeiért 91-ben consuli hivatallal jutalmazta. A gyermektelen, idős Nerva császár fiává fogadta, így megnyílt az útja a főhatalom felé. Traianus 99-ben vonult be Rómába. Szerénységével, az ősi intézmények tiszteletben tartásával megnyerte magának a római plebs támogatását. A hatalomgyakorlást ugyanakkor központosította. A provinciák felügyeletét correctorokra bízta, akik visszafogták a tartományi hivatalnokok mértéktelen költekezéseit. Két évtizedes uralkodása a császárság fénykorának kezdetét jelentette. A Római Birodalom ebben az időszakban érte el legnagyobb területi kiterjedését. A dák hadjáratban zsákmányolt aranykincs és a pénzrontásból származó haszon felhasználásával a birodalom egész területén nagyszabású beruházásokat hajtott végre: kereskedelmi és hadiutakat építtetett, hidat emelt a Vaskapunál a Dunán valamint a Tajo folyó felett. Új kikötőket alakított ki, hogy Itáliát még több élelemmel láthassa el. Rómát milliós lélekszámú metropolisszá tette. Minden korábbinál impozánsabb fórumot építtetett. 106-ban Pannonia provinciát két részre osztotta és Savariát Felső-Pannonia polgári igazgatási központjává tette. Elrendelte az önkormányzat és a császárkultusz épületeinek megépítését. A tartományi hatáskörű szervek ide telepedése kedvezően hatottak a colonia politikai és gazdasági fejlődésére. Traianus uralkodói teljesítménye és személyisége miatt az utókor az „öt jó császár” egyikeként őrizte meg őt emlékezetében. Portréja látható a szombathelyi Fő tér „Császárkövén”.