Jákfalvi Elemér

Jákfalvi Elemér 1923-ban, a Zala megyei Nagylengyelben született. Fiatalon festőművész szeretett volna lenni, de álmait a háború, majd a sok éves hadifogság foszlatta szét. Szenvedélye volt a fényképezés, és 1958-ban teljesült élete nagy vágya: fotóriporter lehetett. Több mint két évtizeden át dolgozott a Vas Népe szerkesztőségében. Az átlagosnál nagyobb tűzzel és gyorsabban égő ember volt. A betegség váratlanul tört rá és időnap előtt vált nyugdíjassá. 58 évesen hunyt el, és ahogy búcsúztatójában elhangzott: „az ünnepek és hétköznapok krónikása volt.” Fáradhatatlanul járta a megyét, volt érzéke ahhoz, mit érdemes a lap és az utókor számára felvételeken megörökíteni. A fotóriportermunka mellett, képeit számos, megyei könyv katalógus őrzi. A napilap régi számait lapozgatva, Jákfalvi Elemér fotóit nézegetve, Kodály Zoltán Sportház béli koncertjét, a világhírű Selye János professzort, vagy Leonov űrhajós szombathelyi látogatását látva, éppúgy, mint a megyében utolsóként villamosított Csipkerek községben petróleumlámpát elfújó boldog arcokat nézve legendás események idéződhetnek fel az érdeklődők számára. Az örökifjú fotóriportert 1981. október 13-án, Szombathelyen, a Jáki úti temetőben helyezték örök nyugalomra. „A hosszú évtizedek általa megörökített perc-csodái gyakran szerepeltek galériák tárlatain és múzeumok önálló kiállításain, ahol látogatók sorának idézhették fel az ellobbanó ídőt” - írta róla egyik méltatója.