Tarányi Ferenc

Tarányi Ferenc Pusztaszentlászlón, 1878. október 18-án id. Tarányi Ferenc és Riefl Mária bárónő fiaként született. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a bécsi, budapesti, lipcsei és genfi egyetemeken hallgatott jogot és szerzett államtudományi doktorátust. Ezt követően a Mosonagyaróvári Gazdasági Akadémián szerzett abszolutóriumot. 1899-ben Zala vármegyében, mint tiszteletbeli szolgabíró kezdte meg a közszolgálatát. Az első világháború kitörésekor, 1914-ben augusztusban bevonult a 6-ik honvéd huszárezredhez, és mint népfelkelő huszárszázados teljesített harctéri szolgálatot. Przemisl katasztrófája alkalmából hadifogságba került, ahonnan 1918. év tavaszán, kínos szenvedések után, a nehézségeket leküzdve megszökött. 1919-ben nyerte el a Zalamegyei Gazdasági Egyesület elnöki tisztségét és 1920-ban, az első nemzetgyűlési választások alkalmával a zalaszentgróti kerület keresztény párti programját elfogadva egyhangú szavazással küldte a Nemzetgyűlésbe. Az 1922-iki választások alkalmából kerülete óriási többséggel újból megválasztotta. A belügyminiszter még ugyanezen év decemberében Zala és Vas vármegyék főispánjává nevezte ki. Majdnem négy esztendeig volt a két vármegye főispánja. 1926 augusztusában felmentését kérte, és ezt követően 1932-ig csak Vas vármegye főispáni tisztséget látta el. Mint kiváló gazda volt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a Magyar Gazdaszövetség és Szőlőbirtokosok Országos Egyesületének igazgató-választmányi tagja. 1945. április 21-én tüdőgyulladásban hunyt el. A család Szentgyörgy-hegyen épített pincéje ma védett műemlék.