Kanizsai Dorottya

Szombathelyi leány középiskola felállításának első kezdeményezése 1914-ben történt. Müller Ede városi képviselő ekkor indítványozta, hogy Szombathely „nyilvános tanfolyamot állítson fel a leányok magasabb képzése céljából”. A képviselő-testület az előterjesztést egyhangúlag megszavazta, felterjesztését viszont a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) azzal utasította el, hogy azt majd csak a leányközépiskolák reformja után fogja tárgyalni. A VKM kiküldöttének szombathelyi látogatása után, 1917. október 17-i határozatával engedélyezte, hogy a Szombathelyi Magyar Királyi Állami Felső Leányiskola és Leánygimnázium, állami iskolaként megkezdje működését. Az intézmény az 1935/36-os tanévben a Kanizsai Orsolya Leánygimnázium nevet vette fel. A névválasztást egyrészt a „nagyasszonynak, Nádasdy Tamás feleségének vasi kötődése, másrészt a magyar művelődésben játszott szerepe indokolta”. Kanizsai Orsolya kétséget kizárólag azok sorába tartozott, akik kegyes adományaikkal az árvák, elhagyatottak és szegények sorsát könnyítették. Korának egyik legműveltebb asszonya volt, udvarával Bornemissza Péter, Beythe István, Méliusz Juhász Péter tudós reformátorok álltak kapcsolatban. Kastélyában ifjak sora tanulhatott. Nádasdy Tamás halála után fiának, Nádasdy Ferencnek, a későbbi híres törökverő „Fekete bég”-nek nevelését ő felügyelte. A történelmi érdemek azonban a mindent átalakító és „a múltat végképp eltörölni” akaró, diktatórikus oktatás-irányítás számára vajmi keveset számítottak. A voluntarizmus ennek a gimnáziumnak a nevét is megváltoztatta és az intézmény az 1950/51-es tanévtől már „a történelmileg ismertebb Kanizsai Dorottya” nevét viselte, aki elsősorban a historizmus idején készült népszerű festmények révén vált ismertté mert jobbágyaival eltemettette a mohácsi csatatéren maradt halottakat.