Laktanya

1889. október 19-én a 11-es huszárezred első osztálya bevonult Szombathelyre. Vas vármegye háziezrede laktanyájának felépítésével megszűnt a lakosság egyik legsúlyosabb, évszázados terhe az egyenkénti beszállásolás. A három tucat laktanya épület felépítésének terve az 1867-es kiegyezést követően folyamatosan napirenden volt, a vármegyei közgyűlése a végső döntést 1885-ben hozta meg. Hauszmann Alajos terveit Pártos Gyula dolgozta át. Rauscher Miksa építész kiegészítéseivel a korabeli katonai hierarchiát tükröző pavilonos rendszerű garnizon, közel 30 épülettel átadásakor az akkori Magyarország egyik legnagyobb laktanyája lett. Szentmártoni Radó Kálmán főispánt és Reiszig Ede alispánt Szombathely város közgyűlése a megvalósításban vállalt szerepüket elismerve, köszönet képen díszpolgárokká választotta. A lovassági laktanya a város legjelentősebb látványossága, hadgyakorlatok és katonai parádék helyszíne lett. 1898-ban Sarolta királyi hercegnő is meglátogatta és tolmácsolta bátyjának, II. Vilmos császárnak elismerését. A 11-es huszárezred 1912-ig állomásozott az épületekben, amely ezt követően II. Miklós orosz cárról elnevezett ulánus ezred főhadiszállása lett. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Őrség, a két világháború között pedig a Magyar Honvédség egységeit szállásolták itt el. Az épületeket 1945-ben a Szombathelyt sújtó bombatámadások súlyosan károsították. Az újjáépítés után 15 épület maradt meg. Ezt 1947-től 1989-es kivonulásukig a szovjetek hadsereg egységei használták. Az épületegyüttest a rendszerváltozás után az Apáczai Csere János Alapítvány egyetem alapítás céljára tulajdonba kapta és azt műemlékké nyilváníttatta. A projekt azonban meghiúsult, és a több közreműködő által felújított főépület kivételével, a megmaradt objektumok leromlott állapotban várják sorsuk jobbra fordulását.