Kovács Árpád

Kovács Árpád a Borsod megyei Mezőcsáton, 1902-ben született. A Képzőművészeti Főiskolát Glatz Oszkár, Varga Lajos és Dudits Andor tanítványaként végezte, és festőként vette fel a Radnóti művésznevet. Domanovszky Endrével fenntartott közös műterméből érkezett Kőszegre rajztanárnak. Fábián Gyula leányával kötött házassága után örökre Vas megyei maradt. 1930-as évek eleje óta szerepelt kiállításokon. Főleg figurális képeket festett. „Elnyomás, szolgasors” című nagyméretű, sokalakos kompozícióját, amelyet méltatói csak „kalodás kép”-ként emlegettek a Művelődési Minisztérium megvásárolta és Békéscsabának, „a parasztmozgalmak történelmi nevezetességű városának” adományozta. A festőművész alapító tagja és tíz éven át tanára volt a Derkovits Képzőművészeti Szabadiskolának. Megszervezte a Vas Megyei Képzőművészek csoportját, és 1946-tól 1954-ig aktív irányítóként volt jelen a Zsennyei Művésztelep munkájában. 1967-ben festette a szombathelyi szalézi templom főoltárának hármas képét, ahol a központi kép Szent Quirinus püspök savariai vértanúságát, a két szélső életének fő eseményeit és temetését jeleníti meg. A Szombathelyi Járműjavító Képzőművészeti Szakkörében életének utolsó éveiben is foglalkozott a fiatal tehetségekkel. Radnóti Kovács Árpádot, aki 75 évesen 1977 októberében, Szombathelyen hunyt el, máig a legjelentősebb hazai portréfestők között tartják nyilván. Méltatója, Zentai Pál e szavakkal búcsúzott tőle: „A 20. század szombathelyi képzőművészetének meghatározó alkotója volt, aki generációkat oktatott a rajz és a festészet titkaira, a művészet szeretetére. Emberségével példát mutatott. Kevés Vas megyei festő tudott olyan emberhez szóló alkotást produkálni, mint ő. Egész életében arra törekedett, hogy megossza az értékeket, mesterségbeli tudnivalókat mindazokkal, akik elindulnak a művészi pályán.”