Rákóczi Ferenc

1873-ban Zemplén vármegye közgyűlése memorandumot intézett az Országgyűléshez, amelyben II. Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak hazahozatalát kezdeményezte. A vármegyék és szabad királyi városok egymás után csatlakoztak a hazafias indítványhoz, hogy a bujdosók földi maradványainak hazaszállítása Rákóczi születésének 200. évfordulójára történjék meg, ezzel párhuzamosan pedig kezdeményezték, hogy az 1715. évi XLIX. törvénycikket, amely nemzetárulókként bélyegezte meg a számkivetett kurucokat, helyezzék hatályon kívül. Tisza István miniszterelnöknek sikerült elérnie, hogy Ferenc József rövid halogatás után engedélyezte a hazahozatalt. Thaly Kálmán képviselő 1889-ben egy küldöttség tagjaként a rodostói lazarista szerzetesek kezén lévő St-Benoît-templomban azonosította a kuruc vezérek és Zrínyi Ilona sírjait. 1906. október 20-án az országgyűlés eltörölte a Rákóczit és a szabadságharcot megbélyegző határozatot, és megszavazta az újratemetésről és a felállítandó síremlék költségeiről rendelkező 1906. évi XX. törvényt. A fejedelmi ereklyék Orsovánál érkeztek magyar földre. Az ünnepségsorozat tetőpontjaként a fővárosban Rákóczit és társait a Szent István Bazilikában, Thökölyt pedig a Deák téri evangélikus templomban ravatalozták fel. 1906. október 28-án érkezett a különvonat Kassára. Rákóczi és a többiek temetése a dómban még aznap lezajlott, másnap Thököly Imrét helyezték végső nyugalomra Késmárk evangélikus templomában. Szombathelyen a városi képviselő-testület 138/1906. sz. határozatával döntött a kuruc hősök emlékének megörökítéséről, és az Óvoda utcát a vezérlő fejedelemről, a Torna utcát Zrínyi Ilonáról, a Hosszú utcát Thököly Imréről nevezte el, egyúttal elhatározta II. Rákóczi Ferenc arcképének a városi közgyűlési terem számára való megfestését.