Házasságkötés

Magyarország újkori történetében nevezetes dátum volt 1895. október 1-je. Ezen a napon lépett életbe az új egyházpolitikai törvény, amelynek ratifikációjáért több mint egy évtizeden át hosszú és szenvedélyes társadalmi és parlamenti harc folyt. Az új törvény elfogadását megelőző történések mindennapjairól képet kaphatunk Mikszáth Kálmán „Különös házasság” című regényéből, de aki a hatálybalépést követő eseményekre kíváncsi, annak elég, ha fellapozza a korabeli sajtót. Az 1894. évi XXXI. törvénycikk gyakorlati alkalmazásával évszázados törvények szűntek meg. A születések, a halálozások és a házasságkötések vezetésével kapcsolatos jogokat és kötelességeket e naptól az állami hivatalok vették át a felekezetektől. Az emberi élet e legfőbb eseményeiről ettől fogva az civil hatóságok állították ki a bizonyítványokat. Természetesen nagy érdeklődés nyilvánult meg az új „intézmény”, kiváltképp az esküvők iránt. Milyen is a polgári házasság? Olyan veszedelmes dolog-e, mint aminőnek azt az ellenzői elhíresztelték? Vajon lefolyik-e minden baj és akadály nélkül? Szombathelyen a jegyesek nem siették el a dolgokat, hiszen az első polgári házasságkötésre csak 1895. október 29-én került sor. Bazsó János herényi illetőségű, 31 éves vőlegény és Polovics Anna Szombathely Nagykar utcai lakos, 29 éves menyasszony ünneplőbe öltözve állt a hivatalnok elé. Az anyakönyvvezető, miután az „akar-e házasságra lépni” kérdésére mindketten igennel feleltek, őket a törvény értelmében házastársaknak jelentette ki. A násznép Czedera Gyula tisztviselőt érdeklődéssel hallgatta és minden fontosabb kijelentését megéljenezte. Az eskető az alig tíz perces szertartás után figyelmeztette a házasulókat, hogy ezzel vallási kötelességüknek még nem tettek eleget, végül szerencsét kívánt az új párnak. Nem lehet biztosan tudni, hogy az új törvény előírásainak tulajdonítható-e, de amíg Szombathelyen 1895 októberében csak ez az egy házasság köttetett, novemberben már 17 pár állt anyakönyvvezető elé.