Vakok intézete

A Vakokat Gyámolító Dunántúli Egyesület, az országos egyesület fiók szervezeteként 1904-ben alakult. Első elnökének Ernuszt Kelement, a vármegye főispánját választották, aki a címet 1917-ig viselte. Főként az ő fáradozásának köszönhető, hogy az „intézeti palota” – ahogy akkor nevezték – az Árvaház (a mai Dózsa György) utcában felépülhetett. A telek István Vilmos püspök adománya volt, az építés költségeit az állam állta. Az 1910. november 2-án rendeltetésének átadott impozáns épület Hajós Alfréd építész, az első magyar olimpiái bajnok tervei alapján készült. Az épületben a gondozottaknak a kefekötő, a kosár- és a székfonó szakképzés mellett a Klein- és Braille-féle vakírás-olvasást oktatták. Az épületben az első világháború idején hadikórház működött. Az 1949-es államosítás után bentlakásos intézetként folytatta tevékenységét. A Vakok Intézetének ferences rendházba költözését követően a Dózsa Utcai Általános Iskola került ide. A rendszerváltozás után, amikor a Premontrei rend visszakapta és újraindította 1948-ban államosított gimnáziumát, Szombathely város közgyűlése ezzel párhuzamosan a Nagy Lajos Gimnázium megtartása mellett döntött. Az önkormányzati  középiskola az 1995/96-os tanévtől  az egykori Vakok Intézete patinás épületében működik. 2000-ben elkészült a gimnázium tornaterme és a 2011. évi teljes körű felújítással megvalósult a Nagy Lajos Gimnázium korszerű közoktatási intézménnyé történő átalakítása.