Hild János

A Magyar Urbanisztikai Társaság 1968-ban olyan a céllal alapította a Hild János-emlékérmet, hogy azzal elismerését fejezhesse ki a kiemelkedő városrendezési, városfejlesztési eredményeket felmutató városok vezetése és társadalma számára. 1972. november 3-án Sarlós István, az Urbanisztikai Társaság elnöke a kitüntető cím átadási ünnepségén hangsúlyozta, hogy az elismerő címet a város a régészeti leletek és műemlékek megóvásáért, városképbe illesztéséért és azok mindennapi igényekhez igazodó funkcionális felhasználásáért kapta. Indoklásában kiemelte, hogy a város Gayer Gyula és Saághy István híres botanikus fiaihoz méltóan, az 1966-ban elkészült Csónakázó- és Horgász-tó, valamint a Tófürdő megépítésével és az évtizedek óta terezett múzeumfalu kialakításával tette teljessé a zöldövezeti programot. Ennek példamutató voltáért a Magyar Urbanisztikai Társaság Salgótarján, Sopron, Székesfehérvár, és Győr után ötödikként Szombathely városának ítélte a Hild János-emlékérmet. A díjazásról döntő zsűri az urbanisztikai szakmai szempontok érvényesítése mellett nagy fontosságot tulajdonított a lakosság és a városvezetés együttműködésének is. A vizsgálódás során nem csak az elvégzett fizikai munka, hanem a város szépítésében kifejtett szellemi, kulturális tevékenység is mérlegre került, és ebben Szombathely szintén jelesre vizsgázott. A Hild János-emlékérem a hivatal tanácstermébe került, 1983 óta az új Városháza épülete főbejáratának falát díszíti. A méretes bronz plakettek közel három évtized elteltével kerültek az érdeklődés homlokterébe. 2010 nyarának egyik éjszakáján ugyanis tolvajok akarták őket lefeszíteni. A rögzítés azonban nem engedett. A színesfém szerzési művelet részleteit a Fő téri biztonsági kamerák felvételei rögzítették és a helyszínre érkező rendőrjárőr a tetteseket előállította. (190-21)