Nemzetőrök

Szombathelyen a közrendet 1956 októberében, a forradalom győzelme után önkéntes rendőrök, katonák és az üzemi munkástanácsok által kijelölt civilek alkotta Nemzetőrség biztosította. Fegyverük nem volt, csak nemzeti színű karszalagot és a Forradalmi Tanács által kiadott igazolványt viseltek. A városban az éjjeli kijárási tilalmat és az elsötétítési kötelezettséget kétóránként váltott járőrökkel ellenőrizték. A nemzetőrök székháza a Széll Kálmán (akkor Sztálin) út 27. számú épület földszintjén volt. November 4-én, vasárnap hajnalban az egész országban egy időben indult meg a szovjet hadsereg összehangolt fegyveres intervenciója. A Szombathelyre Budapest felől érkező konvoj feladata a város stratégiai pontjainak megszállása volt. A Vörösmarty utcán érkező, vasútállomás felé tartó harckocsi a nemzetőrök pihenő szobájának ablakára géppuskatüzet zúdított. A négyórai váltás után pihenőre tért nemzetőrök közül többet álmában ért a halálos lövés. A kijárat felé igyekvő felriadókat a lépcsőházban kaszabolták le. A nemzetőrség épületében lelte halálát Nagy Károly MÁV lakatos, Magyari Károly kocsilakatos, Márfi Ferenc tűzcsőgyártó, Gosztonyi József csillés, Márfi Alfréd lakatos, Kolarics Tivadar lakatossegéd. A kórházba szállítás után itt szerzett lövési sérüléseibe halt bele Pintér Károly öntő. A nemzetőrök valamennyien a Járműjavító dolgozói voltak. A november 4-i szovjet intervenciónak Szombathelyen még három halálos áldozata volt. Hegyi József portást a vasútállomáson, Szép Gyula és Szijj Vilmos rendőröket a Kőszegi (akkor Beloiannisz) utca 2. szám alatt, a Városi Rendőrkapitányság ügyeleti irodáján lőtték agyon. Hogy a szovjet katonák a kivilágított ablakokra céloztak abból is lehet tudni, hogy szitává lőtték az akkor Éhen Gyula tér sarkán működő, hajnali műszakot kezdő Szombathelyi Tejüzem csarnokának lámpáit is, de ott szerencsére nem voltak áldozatok. Az egyik gyilkos lövedék tragikus mementóként máig látható nyomot hagyott a Széll Kálmán utca 27. földszinti ablakrácsán.