Apolló mozi

A francia Lumiere testvérek 1895 februárjában szabadalmaztatták a „Cynématographe”-ot, amellyel egy hónappal később már rögzítették is az első filmkockáikat. A testvérpár először 1895. december 28-án, a „Salon Indien du Grand Café” közönsége előtt mutatta be nyilvánosan filmvetítő gépét. 10, egyenként 50 másodperces filmet vetítettek, amelyekből az első 17 méteres szalag egy gyárból távozó munkásokat örökített meg. A technikatörténet ezt az előadást tekinti a mozi születésének. A Lumiere filmeket 1896-ban az „Ezredévi” ünnepségek alkalmából vetítették Magyarországon, és az első világháború kitörésekor már több mint száz mozi működött Budapesten. 1910-ben a szombathelyi újságokban hirdetésekben tudatták az olvasóközönséggel, hogy „november 5-én megnyílt az Apolló állandó mozgófénykép színház.” A kapcsolódó tudósításokból az is megtudható, hogy a „szigorúan családi műsorokat naponta mutatják be. A szórakozásban amúgy is szegény város egy kedves szórakozóhellyel gyarapodott – írja a szerkesztő –, amikor Molnár Gyula a Vasmegyei Takarékpénztár új Kőszegi utcai épületében (ez ma a TIT székház) kényelmesen berendezett mozgóképszínházát megnyitotta”. Gál József kultúrtörténeti kutatásaiból tudjuk, hogy nem az „Apolló” volt az „első szombathelyi mozi,” hiszen az „Otthon kávéházban” már januárban, a „Colosseum villamosszínházban” a Mátyás (ma Károli Gáspár) téren, és az „Arénakertben” már 1910 márciusában is voltak vetítések. A moziszínház szervezők nem titkolták, hogy a „tanulságos mutatványokat” a színházi szezon indulásáig, az első színtártársulat megérkezéséig tartják műsoron. Szombathely első állandó filmszínháza az 1926 nyaráig működő Apolló volt, amelynek nevét csak a krónikákból ismerjük. A második, egykor a Fő tér 24. számú ház udvarán állt, de nevét, „Uránia udvar” egy évszázada makacsul őrzi.