Werner Alajos

Werner Alajos zeneszerző, kórusvezető, pappá szentelése után egyházzenei doktorátusát hazánkból elsőként Rómában, a Gergely Egyetemen szerezte meg. Az 'Örök Városból' hazatérve, 1934-ben megalakította fiúkból és férfiakból álló Schola Cantorum Sabariensis kórusát, amellyel rendszeresen fellépett Szombathely egyházi ünnepségein, és vezette a Vas Megyei Kultúregylet zenei szakosztályát. 1936-tól a Zeneakadémia egyházzenei tanszékén tartott előadásokat. Bárdos Lajossal és Harmat Artúrral ő szervezte meg az 1938-as Budapesti Eucharisztikus Világkongresszus zenei programjait. 1947-ben az Országos Magyar Cecília Egyesület igazgatója lett. Nevéhez fűződik a ”Szent vagy Uram!” (Hozsanna) énekeskönyv bővített, új énekekkel, jegyzetekkel ellátott kiadásának megjelentetése. 1950-ben kényszernyugdíjjal távolították el a Zeneakadémiáról és három év múltán a Központi Papnevelő Intézetből. Kodály kezdetektől figyelemmel kísérte munkásságát és 1957-ben az ő kezességvállalásával utazhatott el a párizsi egyházzenei kongresszusra. Werner volt a Regnum Marianum mozgalom vezetője, amelyet betiltás ellenére is működtetett. Tevékenységéért 1961-ben letartóztatták, paptársaival együtt börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult, de 1964-ben újra elítélték. A börtönben a Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletére írta meg „Mercedes-misé”-jét. 1968-as szabadulása után Máriaremetén szervezte a kegyhely zenei életét és végezte papi feladatait. A zenével kapcsolatos hitvallását a Beethoven vallásos zenéjéről írt tanulmányában, a „Vigilia” folyóirat 1971. szeptemberi számában foglalta össze. Egy évtized múltán 1978. november 8-án, hetvenhárom évesen hunyt el. A Farkasréti temetőben Lékai László bíboros búcsúztatta. Gál Józsefnek a Schola történetéről és Werner Alajos életéről szóló könyvét Szombathely város 1996-ban jelentette meg.