Rákosi Jenő

Az 1920. november 9-én Szombathely díszpolgárává választott Rákosi (Kremsner) Jenő, Rákosi Szidi színészpedagógus és Rákosi Viktor író testvére, Acsádon született. Gazdasági írnokként kezdte pályáját, majd a Budapesti Tudományegyetemen jogot végzett. Első irodalmi sikerét 1866-ban Aesopus című, a Nemzeti Színházban előadott vígjátékával aratta. Publicisztikai tevékenységét Kemény Zsigmond hívására 1867-ben a Pesti Naplónál kezdte Deák Ferenc politikáját támogató cikkeivel. 1869-ben megalapította és 1875-ig szerkesztette a Deák-párti „Reform” újságot, majd ismét a Pesti Napló munkatársa és hat éven át a Népszínház igazgatója volt. Több színművet írt, fordított és átdolgozott, és színházában rendezőként is közreműködött. Társulatának jelentős helyet biztosított kora színházi életében. 1881-ben Csukássi Józseffel megalapították a Budapesti Hírlapot.  Az újság főszerkesztője és ezekben az években az írók és hírlapírók „Otthon Kör”-ének elnöke volt. Az 1890-es években Apponyi Albert politikáját támogatta, megalapította a Divatújságot és a krajcáros Esti Újságot. 1896-ban az uralkodótól nemességet kapott, 1902-ben főrendiházi tag lett. Heves agitációt fejtett ki a nemzetiségek erőszakos magyarosítása érdekében, a „harmincmillió magyar impériumának” megvalósítását sürgette. Az 1900-as években Tisza István oldalán harcolt az általános választójog ellen. Nagy szerepet játszott az Ady és a modern költészet elleni irodalmi hajszában is. Az I. világháború idején a végsőkig folytatandó háborút propagálta. A háború elvesztése után a revizionista mozgalom egyik élharcosa lett, de nem azonosult az ellenforradalom antiszemitizmusával és egyértelműen szembefordult a zsidóüldözéssel. Tagja volt a Kisfaludy és a Petőfi Társaságnak. Az 1929-ben, 87 évesen elhunyt író nevét  mai Welther Károly utca, 1925-1946-ig viselte.