Szabó Miklós

”Amikor szombathelyiek vezették az országot”. A századfordulós sajtó így tartotta nyilván az 1899-1903 közötti éveket, mert Széll Kálmán miniszterelnökségének éveiben Szabó Miklós volt a Királyi Kúria elnöke, és Márkus József  Budapest főpolgármestere. A nárai nemesi családban 1821. november 10-én  született Szabó Miklós,  jogi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte.  1845-től szombathelyi ügyvédi irodáját vezette, majd fogalmazó lett a Királyi Kancellárián. 1848-ban Esterházy Pál minisztériumában dolgozott, 1866-tól a Kőszegi Hétszemélyes Tábla bírája volt.  A Kiegyezés után Deák-párti országgyűlési képviselő, majd az Igazságügy Minisztériumban Horváth Boldizsár mellett lett államtitkár. Tevékenyen részt vett a polgári fejlődést szolgáló igazságügyi reformok törvényeinek kodifikációs munkálataiban. Aktív részese volt a bírói hatalomról szóló történelmi jelentőségű 1869. évi IV. törvény kidolgozásának, amely Magyarországon először választotta szét a közigazgatást a bíráskodástól. 1871-ben  az újjászervezett Budapesti Ítélőtábla elnökévé választották. 1877-ben  Lipót-rendet, öt évre rá  titkos tanácsosi méltóságot kapott. A  Magyar  Királyi Kúria  másodelnökeként lett a főrendi ház tagja. Az általa vezetett felülvizsgálati tanács változtatta meg  Savanyú Józsinak, a híres betyárnak élethosszig tartó ítéletét. Az uralkodó 1888-ban  a Magyar Királyi Kúria elnökévé nevezte ki. A tisztséget 1906-ig töltötte be. Az igazságügyi tárca vezetésének többszöri  visszautasítása után, 85 évesen,  köszönt le a Kúriai elnöki tisztségéről.  1907-ben hunyt el, Sírja Budapesten a Fiumei úti nemzeti sírkertben található. Szombathelyen,1898-ban, még életében utcát neveztek el róla. A Szabó Miklós utca azon ritka közterületek egyike, amelynek nevét egyszer sem változtatták meg, azt több mint egy évszázada valamennyi politikai kurzus tiszteletben tartotta.