Kiss Gyula

Az 1921-ben született Kiss Gyula művelődéstörténész, főiskolai docens, a szombathelyi Faludi Ferenc Gimnázium egykori növendéke a Trianon után születettek nemzedékének tagjaként Pável Ágoston eszményeit követte. Felsőfokú tanulmányait a második világháború alatt a legendás Eötvös Kollégiumban folytatta. Világképét egyetemi professzorai, valamint Szabó Dezső, Németh László, Veres Péter, Kovács Imre írásai formálták. 1944 tavaszán szerzett magyar–német szakos tanári oklevelet és ledoktorált. Behívták katonának, így került francia hadifogságba. Szabadulása után Vas és Veszprém Megyei Szabadművelődési Felügyelőség hivatalnokaként dolgozott, 1955-től Vas Megye Tanácsának művészeti főelőadója volt. Munkatársai nem a bürokratát, hanem a helyi értékek védelméért kockázatot is vállaló, kezdeményező népművelőt látták benne. Elkötelezett patriótaként emelte fel szavát a népi hagyományok ápolásáért, egy-egy régi épület megmentéséért, emiatt küzdött a Vasi Szemle feltámasztásáért, amelynek 1958-as újraindulása után a szerkesztője lett. 1963-tól a Szombathelyen indult Tanítóképző, majd a Tanárképző Főiskola diákjai az intézmény arculatformáló oktatóját tisztelték benne. Szenvedélyes előadó, sokat követelő vizsgáztató volt, olyan személyiség, aki nem csupán az előadóteremben vagy a szemináriumi szobában, hanem az általa szervezett országjárásokon is tanított, amelyek során a résztvevőknek régi temetőkben, kastélyokban, várakban mutatta be művelődéstörténetünk európai rangú értékeit, a legendás velemi hétvégéken pedig a század nagy tanúit látta vendégül. Diákjait ezeken a rendezvényeken művészettörténészekkel, közéleti személyiségekkel, alkotókkal ismerkedhettek meg. Az 1986. november 14-én elhunyt kiváló tanáregyéniség szellemi örökségét a szombathelyi Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület ápolja.