Emlékfa

Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1898. november 17-én megjelent  rendelete tartalmazza, hogy „dicsőült Királynénk emlékezetére emlékfákat ültessünk”. A Luigi Lucheni nevű olasz anarchista által Erzsébet királyné ellen Genfben elkövetett merénylet az egész nemzetet megrázta.  Szombathely város közgyűlése már 97/1898. sz. határozatával oly módon döntött az emlékállításról, hogy mivel a királyné szobrára nem áll rendelkezésre pénz, a város egyik legjelentősebb utcája, a Gyöngyös utca alsó része kapja a „magyar nemzet felejthetetlen védőangyalának” nevét. A földművelésügyi miniszteri kezdeményezéshez azután országszerte nem csak települések, hanem iskolák, uradalmak és más szervezetek is csatlakoztak. Ennek módja rendkívül változatos volt. Nem minden esetben került sor faültetésre. Gyakran előfordult, hogy megjelöltek ún. „emlékfákat.” Ez történt 1899-ben Szombathelyen is, amikor a Szőlőhegyre vezető út mellett álló, 200 évesre becsült öreg gesztenyefára tették fel az “Erzsébet királyné emlékfa” feliratú táblát. Az idős gesztenye 1907-re elszáradt, helyére ekkor egy „nagylevelű hárs” került, egyúttal a fa környezetét építészeti szempontból is igényesen alakították ki. A város egykori szőlőhegyét ez időtájt kezdték el polgári villákkal beépíteni. A hegyre vezető mélyútból kiágazó lépcsősor balusztrádos pihenőjében áll az „Erzsébetfa”. A szomszédos déli telken Farkas Istvánnak, az északi oldalon pedig Wälder Alajos építésznek volt családi háza. A dombon áll, a város 1898-ban épített „régi” víztoronya,  a parkban működött akkor a Rauscher Miksa által épített Kioszk. A terület azóta – főleg az újabb építkezések miatt – jelentősen átalakult, és szomorú, de 2020-ban az Erzsébet fának már csak néhány ága zöldült ki. Pótlása előbb-utóbb illendő dolog lenne.