Bánó István

Bánó István erdőmérnök, fenyőnemesítő, a hazai erdészeti kutatás kiemelkedő személyisége. 1917-ben született. Munkája nyomán több hazai arborétum újult meg és jött létre. „Kámon nem lehetett volna Kámonná Bánó István nélkül” hangzott el azon a rendezvényen, amelynek keretében az Országos Erdészeti Egyesület a Kámoni Arborétumért Egyesülettel közösen, ünnepélyesen felavatta Bánó István szobrát. A fából faragott különleges emlékművet, az 1995. november 18-án elhunyt jeles tudós nagyméretű portréját, az egyesület faragó táborában Hamar Sándor kézdivásárhelyi szobrász készítette. Bánó István több évtizedes munkásságával a Szombathely-Kámoni Erdőgondnokságot Európa szerte ismert nemesítési kutatóhellyé fejlesztette. A fenyőtermesztést kutatva, az egzóták hazai szerepét, valamint fatermesztési jelentőségét, a génmegőrzést, az élővilág védelmét, az erdők jóléti hasznosítását az erdőmérnök-hallgatók elméleti és gyakorlati oktatásában évtizedeken át hangoztatta. Kutatásait több tucat hézagpótló tanulmányban tette közzé. Fáradhatatlan munkássága révén a 7 hektáros, háborús károkkal sújtott Saághy-kert a mai 27 hektáros Kámoni Arborétummá fejlődött. A gyűjteményes kert 1958-ban nyílt meg a látogatók előtt és a folyamatos fejlesztésekkel Magyarország egyik leggazdagabb fás szárú gyűjteményévé vált. Az ehhez vezető utat és az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat, eredményeket Retkes József társszerzővel közösen írt, 1965-ben megjelent, „A Kámoni Arborétum” című kötetben tette közzé.