Káldi János

Káldi János költő, könyvtáros, főiskolai tanár 1942-ben, az érettségi után a szombathelyi papi szemináriumban tanult tovább, ahol félbemaradtak tanulmányai. A háború után volt cséplőellenőr, könyvügynök, műszaki rajzoló, végül polgármesteri titkár lett. „Halott vízimalom” címmel 1947-ben jelent meg első verseskötete. 1948 és 1956 között a szombathelyi városházán tisztviselőként dolgozott  Ezekben az években versei, elbeszélései, karcolatai, folyamatosan jelentek meg napilapokban, és folyóiratokban, szerkesztője volt az „Évek, sugarak.” című  Vasi írók műveit közreadó  antológiának.  1958-ban lett a szombathelyi Megyei Könyvtár könyvtárosa, majd olvasószolgálati csoportvezetője, 1960-tól nyugdíjazásáig a szombathelyi Tanítóképző tanulmányi főelőadójaként, majd a Könyvtár Tanszék tanáraként dolgozott. 1966-ban „Rábaparti elégia”, 1970-ben „A világító kapanyél”, 1975-ben a „Tavaszt-kiáltó”, 1983-ban „A hosszú esők ideje” című verseskötetei kerültek a könyvesboltokba. Költő tanárként szívügyébek tartotta a „könyvünnepek” író-olvasó találkozóinak szervezését. 1966-ban kett tagja  a Magyar Írók Szövetségének. 1974-től  a Magyar Művészeti Alap Irodalmi szakosztálya tagjaként egyengette a fiatal költők pályakezdését. 1991. november 19-én élete 70. évében hunyt el Szombathelyen.