Kiskos István

Szombathely város közgyűlésének 1930. októberi ülésén, díszpolgárrá választása alkalmával, öt oldalas jegyzőkönyvi határozatban sorolták fel Kiskos István nyugalomba vonuló polgármester érdemeit. Az 1874. november 20-án született férfiú 16 évig állt a város élén. A szombathelyi Premontrei Főgimnáziumban érettségizett. A Budapesti Tudományegyetemen volt joghallgató, amelyet államtudományi vizsgával és történelmi szigorlattal fejezett be. Hazatérve a szombathelyi királyi törvényszéken gyakornokként dolgozott, majd 1896-tól Szombathely r. t. város aljegyzőjévé választották. 1901-ben városi főjegyző, tanácsnok, majd 1914-ben polgármester lett. Hivatalba lépését követően, az első világháború kitörésekor, legfontosabb feladata a közellátás és a hadisegélyezés megszervezése volt. Polgármesteri ciklusainak kiemelkedő eredménye lett a megyeszékhely rendezési tervének elkészíttetése, amely már egy nagyváros képét hordozta a tervrajzokon. 1923-ban kormányfőtanácsossá nevezték ki. Polgármesteri működése alatt alakították át a városháza épületét, bővítették a csatornahálózatot és a vízműveket, ő létesítette a jéggyárat, ekkor épült a Rákóczi, a Szövő, és a Szent Imre herceg utca elemi iskola, ő vette városi kezelésbe az Uránia Mozgófénykép Színházat, Vas vármegye és Szombathely ezer ágyas kórházának avatásával pedig megszületett az ország egyik legjelentősebb vidéki egészségügyi intézménye. A felvilágosult, művelt jogász, a Zrínyi utcában székelő „Ébredés” szabadkőműves páholy tagjaként „a dalnak nem csak lelkes barátja, hanem kiváló művelője is” volt. 1945 áprilisától a második világháborút követő újjáépítést szervező Nemzeti Bizottságot elnökként vezette. Életének 71. évében, váratlan szívroham következtében hunyt el. A székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra.