Éhen Gyula

Éhen Gyula egyike volt a századforduló „polgári ethosz”- át megvalósító magyar városvezetőknek. Tevékenysége Bárczy István budapesti, Kada Elek kecskeméti, Lázár György szegedi teljesítményéhez mérhető. A református gazdatiszt fia 1853. november 22-én, Gyöngyösszőllősön született. Pápán diákoskodott, a jogi egyetemet Pozsonyban végezte. Ügyvédi irodát nyitott Szombathelyen és bekapcsolódott a város közéletébe. Szerkesztette a „Vasmegyei Lapok”-at, verseket, színműveket, politikai röpiratokat adott ki. Egyik szervezője volt az 1887-es, nagy sikerű Szombathelyi Ipari Kiállításnak. A Szépítő Egylet és más civil szervezetek munkájában vett részt, aktív tagja lett a városi közgyűlésnek. Jómódú felesége révén nem kényszerült arra, hogy kicsinyes anyagi érdekek lekötelezettje legyen. 1895-ben választották Szombathely polgármesterévé. Elképzeléseit „A modern város” című könyvében hirdette meg. A közegészség, a közbiztonság ügyét tartotta a legfontosabbnak. A csatornázást és a vízvezeték-építést sorolta első helyre a modern város kellékei közül, de a lakáskérdés, az utcaburkolás, a városi villamos, a közvilágítás, a parkok építése, a szemétgyűjtés és a szegényügy megoldásának nagyszabású terveit hét évi polgármestersége alatt nagyrészt végrehajtotta. Hivatásos tűzoltótestületet hozott létre, átszervezte a városi rendőrséget. Figyelme kiterjedt az új sportok meghonosítására is. Ő rendezte Szombathelyen az első labdarúgó mérkőzést. Bár minden idejét a városnak szentelte, sokan kritizálták önfejűségét, féltek a város eladósodásától, legfőképp a városi adók emelésétől. A gázgyár városi tulajdonba vételével kapcsolatos jogi huzavona vezetett a távozásához. Lemondásakor, 1902-ben Szombathely díszpolgárává választották, azóta viseli nevét a vasútállomás előtti tér. Országgyűlési képviselői jelöltséget vállalt, de a következő választáson már nem szerzett mandátumot. A Kőszeg város által felajánlott polgármesterséget nem fogadta el, a közélettől visszavonulva, életének 80. évében hunyt el.