Taschler József

A Taschler család tagjai a XVII. század óta városi tanácsosok voltak Szombathelyen. Házuk a Fő téren, a mostani Legáth-ház helyén állt. Taschler József szabómester 1848-tól viselte a városbírói tisztséget. Emlékezetes cselekedete volt, amikor a pákozdi vereség után menekülő Jellasics által elbocsátott irreguláris hadaktól azzal védte meg a várost, hogy összegyűjtötte a hadisarcot, így a horvátok elkerülték Szombathelyt. Emiatt később perbe fogták, de 1853-ban a Pesti Napló tudósítása szerint: „Legörvendetesebb hír, hogy a szombathelyi városi pénztár rendetlen kezeléséből fölmerült zavarok miatt gyanúkkal terhelt Taschler József, aki 5 éven át volt városi bíró, a megyei főtörvényszék által fölmentetvén, ártatlansága jeléül legott a város tanácsosai közé megyefőnökileg kineveztetett”. Taschler Józsefet 1862-ben ismét bíróvá választották és az ő hivatalviselése idején kezdték meg a Déli Vasút építését. A vasútállomás avatására 1865-ben került sor. Ebben az évben alkották meg a város tűzvédelmi szabályzatát, ekkor készültek az első rendezési tervek és kezdték meg a járdák kövezését. Jogot végzett József nevű fia is hivatalnoki pályára lépett, 1862-től Szeged polgármestere, majd 1872-től  rendőrkapitánya volt. Szolgálatának idejére esett a „nagy árvíz”. A várost romba döntő elemi csapás idején ő volt a védekezés irányítója. Taschler József 1867-ben fejezte be Szombathely városi közszolgálatát. 73 évesen, 1868. november 24-én hunyt el. Emlékét a város közgyűlése 1932-ben, a Hunyadi útról nyíló utca elnevezésével örökítette meg.