Faludi gimnázium
A Szombathelyi Magyar Királyi Állami Főreáliskola első tanévnyitóját 1912 szeptemberében tartották. Az oktatást a Kultuszminisztérim a város által felajánlott Faludi Ferenc utcai épületben indította meg. Az ágazatot minden időben sújtó pénzhiány miatt az Állami Reálgimázium építése a város által adományozott - ma Károli Gáspár térnek nevezett - telken 1929 szeptemberében kezdődött el. A terveket Brenner János szombathelyi építész készítette. Mintha az elvesztegetett közel két évtized mulasztását akarták volna pótolni, a reálgimnázium új épületének munkálataival egy esztendő alatt végeztek. De, ahogy manapság is mondani szokták, a „műszaki átadás csúszott”. Emiatt az 1930/31-es tanévet még a régi helyen, kezdték meg. Az új, minden igényt kielégítő épületben az 1930. november 25-én sorra került avató ünnepség után - amelynek keretében az iskola a Faludi Ferenc Reálgimnázium nevet vette fel - folytatódott a tanítás. A háború nem kímélte az épületet. Először a 3. sz. Honvéd Helyőrségi Kórház sebesültjeit kezelték itt, majd 1958-ig szovjet katonai kórházként működött. Átalakítása után a megszüntetésre ítélt kőszegi és pápai intézmények utódaként itt hozták létre a Szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Intézetet, emly átszervezése után 1971-től a Pécsi Tanárképző kihelyezett tagozataként működött. Az 1974-ben önállóvá vált Szombathelyi Tanárképző Főiskola 1984.ben vette fel Berzsenyi Dániel nevét amelyben az egyetemalapításig folyt a felsőfokú képzés. A Faludi Ferenc Gimnáziumot 1948-ban a Szombathelyi Premontrei Gimnáziummal Nagy Lajos Gimnázium néven egyesítették. A megszűnt „Faludit” jeles személyiségek, többek között Pungor Ernő akadémikus, Fábián Pál nyelvészprofesszor, Weöres Sándor költő, Varga János, az Országos Levéltár főigazgatója és Konkoly István szombathelyi megyéspüspök is „Alma materük”-ként tartották számon.