Koncz János

Koncz János, akit szombathelyi barátai európai hírű hegedűművész korában is csak a „mi Janink” néven emlegettek, 1894. november 26-án született. Édesapja, a Szombathelyi Takarékbank pénztárosa korán felismerte fia tehetségét, aki 10  évesen már a „Savaria” vendéglő pódiumán játszott.  Sajtó is méltatta amikor Szegedy báró acsádi kastélyában a bajor király jelenlétében hegedült. Tehetsége a Budapesti Zeneakadémián, Balassa Sándor, majd Hubay Jenő tanítványaként bontakozott ki. Elsősorban 18-19. századi klasszikusokat, Mozart, Beethoven és Bach darabokat játszott, de rendszeresen megszólaltatta a kortársak, így főképp Brahms, Schubert, Schumann, Grieg, Cesar Frank műveit is. Repertoárjából nem hiányoztak a Paganini bravúrdarabok sem. Európa számos országában koncertezett, de legnagyobb sikereit Itáliában aratta. Genovában az a megtiszteltetés érte, hogy egy hegedűversenyt Paganini híres hangszerén adhatott elő. Koncz János 1920-1926 között Firenzében élt, de évente eljött Magyarországra koncertezni, és legalább egy fellépés erejéig mindig hazalátogatott szülővárosába is. Amikor 43 évesen tüdőbajban meghalt, országszerte gyászolták. A Nemzeti Újság "Mester volt a javából, nagy tudású pedagógus, aki ragyogó képességű virtuóza volt a hangszerének” szavakkal méltatta búcsúztatójában. Halálának első évfordulóján, 1938. március 6-án emléktáblát helyeztek el Kálvária utcai lakóházának falán, 1955 óta utca viseli nevét a megyeszékhelyen, a Szombathelyi Bartók Béla Zeneiskola pedig 1974-ben hirdette meg a minden harmadik évben megrendezett „Koncz János Országos Tehetségkutató Hegedűversenyt”, ahol a legrátermettebb előadókat jutalmazzák.