Árvaház

A szombathelyi gyermekvédelem 19. századi története az 1840-ben létrehozott Szombathelyi Kisdedóvó Egylettel indul, majd az 1857-es Gizella Egylettel folytatódik. A dualizmus időszakában azután sorra alakutak a karitatív egyesületek. Elsőként a Szombathelyi Nők Jótékonysági Társulata kezdte meg tevékenységét, őket követte a Szombathelyi Rongyos Egylet, a Szombathelyi Fehér Kereszt Egyesület, majd a Tuberkulózis Ellen Védekező Vasvármegyei Egyesület és a spektrumot a századfordulón alakult Vakokat Gyámolító Országos Egyesület Dunántúli Fiókegylete tette teljessé. Ezzel párhuzamosan természetesen az egyházak, kisebb civil szerveződések és jótékony asztaltársaságok is végeztek karitatív tevékenységet. Szombathelyen a család nélkül maradt kiskorúak gondozásának feladatait ellátó első állam által alapított intézmény Vasvármegye Árvaháza volt, amely 1878. december 1-jén nyitotta meg kapuit. Az intézmény Graber Ferenc bécsi építész tervei szerint épült és a székház a megyeszékhely fontos középülete lett. Olyannyira, hogy a nyugati irányba terjeszkedő város új közterületét 1901-ben Árvaház utcának nevezték el, amely 1909-ban azután Ernuszt Kelemen nevét kapta. Az Árvaház épületét, amelyben hat osztályos elemi fiú-, és leányiskola működött a II. világháború idején olyan súlyos bombatámadás érte, hogy helyreállíthatatlanul megrongálódott. Helyén, az 1946 óta Dózsa György nevét viselő utcában, 1991-ben alapított Frim Jakab gyógypedagógusról elnevezett, eltérő tantervű általános iskola (ma Aranyhíd Konduktív Központ) áll. Az egykori Árvaház emlékét eredeti formában felújított kerítése őrzi.