Utolsó kivégzés

A jogtörténet, miután egy 1762-ben, Franciaországban kivégzett emberről az ítélet végrehajtása után kiderült, hogy ártatlan volt, visszatérően vitatja a halálbüntetés jogosságát. Az eltörlése mellett érvelők teljes joggal azt hangoztatják, hogy a kivégzés után már nincs mód jóvátenni egy esetleges tévedést. Egy századfordulós statisztika szerint az 1880 és 1900 között eltelt 20 év alatt a Magyar Királyi Kúria 97 halálos ítéletet hozott. Mivel azonban az uralkodó az elítéltek közel 2/3-ának megkegyelmezett, „csak” 38 főt végeztek ki. Vas megyében viszonylag ritkán fordultak elő kirívóan durva bűncselekmények, a bíróságok ezért évtizedeként 1-2 esetben szabták ki a legsúlyosabb büntetést. Szombathelyen az utolsó halálos ítéletet 1983. december 2-án hajtották végre. A megyei bíróság egy különös kegyetlenséggel végrehajtott emberölés többszörösen visszaeső tettesét első fokon tényleges életfogytiglanra ítélte. A fellebbviteli bíróság azonban K. J., 38 éves csepregi férfira, aki Reisz Lajos 76 éves festőművész-restaurátort 3200 forintért és két fényképezőgépért baltával vert agyon, kötél általi halálra ítélte. Miután a kegyelmi kérvényt az Elnöki Tanács elutasította, az ítéletet a Szily János utcai börtönudvaron végrehajtották. Hazánkban a rendszerváltozás után a halálbüntetést elsőként az állam elleni bűncselekmények esetében törölték el, de a döntő fejleménynek az bizonyult, amikor a módosított új alkotmányba bekerült, hogy „minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani”. 1990. október 24-én, az Alkotmánybíróság ennek alapján mondta ki a halálbüntetés alkotmányellenességét, és a döntéssel Magyarországon megszűnt a halálbüntetés.