Cs. Nagy István

Cs. Nagy István költő, tanár, irodalomtörténész 1924-ben született. A Kőszegi Tanítóképző elvégzése után 1947-től Budapesten, majd Salgótarjánban tanított. Egy évtized múltán tért vissza Szombathelyre. 1959-től lett a Szombathelyi Tanítóképző, majd 1973-tól a Tanárképző Főiskola oktatója. Méltatója szerint: „...olyan tanár volt, aki pedagógusok és közművelődési szakemberek megannyi nemzedékének nevelőjeként, felkészültségével és személyiségével, szavaival és tetteivel személyre szólóan tudott hatni tanítványaira, életprogrammá téve mások számára is a toleranciát.” Első írásait 1946-48 között Kassák Lajos adta közre a ” Válasz” folyóiratban. A költő Kassákot élete végéig az első mesternek kijáró hálával és melegséggel emlegette. Cs. Nagy költőként három önálló kötetet hagyott reánk, de a költészet értékét sosem a mennyiség adja. Felnőtteknek és gyermekeknek, pompás rímekben, perdülő ritmusokban, váratlan képekben és szójátékokban, tárta fel a maga különös, vibráló személyiségét. Közel száz kritikát publikált. Olyan tudós, tapintatos bíráló volt, aki nem a hibákat pécézte ki, hanem inkább az erényeket és az értéket igyekezett felmutatni. Közéleti emberként az „Olvasó népért” mozgalom egyik fáradhatatlan aktivistája volt. 1979-ben jelent meg „A jövő olvasói” c. olvasáspedagógiai kötete. Munkatársa volt az „Életünk” című folyóiratnak. Közel hat évtizedes életpályájának egy váratlan szívroham vetett véget. 1983. december 6-án hunyt el Szombathelyen.