Károlyi Antal

Károlyi Antal Csempeszkopácson született, majd a József Nádor Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Györgyi Dénes és Wälder Gyula tervezőirodájában magas színvonalú falusi háztervei valósulhattak meg. 1939–1948 közötti tervezett jelentősebb munkái a budapesti Tímár utcai és a pécsi OTI-lakótelep és a szófiai Magyar Nagykövetség voltak. Nevéhez fűződik a Vígszínház újjáépítése. 1951-ben a Középülettervező Vállalat, 1952-től a LAKÓTERV főépítésze volt. Komlón, Tatabányán, Várpalotán, Kazincbarcikán és Budapesten a Nagy Lajos király úti lakótelepek tervezésében vett részt. 1949-ben Szombathelyre kerülve a bombatámadás romjainak eltakarítása után, a város szerkezetét megtartva tervezte a Savaria teret. 1954-től ő irányította Szombathely város rekonstrukcióját. A Művelődési és Sportház (1963), a megyei Szakorvosi Rendelőintézet (1964), a megyei pártszékház, a hangversenyteremhez illesztett zeneiskola (1975) fűződnek a nevéhez. Ő tervezte a büki fürdő fejlesztésének első szakaszát. E munkáinak nagy része ma már műemlék-jellegű és védettséget élvez. Jelentős műemlék felújítási munkája a várpalotai vár 1958-1968 közötti rekonstrukciója és az Űrményi-család váli klasszicista mauzóleumának helyreállítása volt. Károlyi építészettörténeti kutatásaival tisztázta, hogy a vasszécsényi Új-Ebergényi kastély Hefele Menyhértnek és tanítványának, Anhreith György János közös műve. Egyik alapítója volt a Magyar Építőművészek Szövetségének, tagja az Építészeti Tanácsnak, tanára a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) mesteriskolájának. 1953-ban az elsők között kapta meg az Ybl-díjat. Jelentős építészet-szakmai és műemlékekkel kapcsolatos szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Károlyi Antal 1969. december 7-én, 64 évesen hunyt el Budapesten. Sírja a Farkasréti-temetőben van.