Berzsenyi Dániel

Berzsenyi Dánielt 1817-ben, a Helikoni ünnepségen Magyarország egyik legnagyobb költőjeként ünnepelték. Tekintélye a „Himnusz Keszthely isteneihez” című költemény megírásával vitathatatlannak látszott. Ezzel egy időben azonban megjelent Kölcsey kemény kritikája, és az érzékeny Berzsenyi ezen annyira megsértődött, hogy verset ettől kezdve csak elvétve írt. Kazinczyval ápolt barátsága is elhidegült. Széchenyi fellépése viszont fellelkesítette és hozzáértő gazdaként megértve a gazdasági reformprogram lényegét, a szakértő magabiztosságával írta meg „A magyarországi mezei mozgalom némely akadályairól...” c. tanulmányát. A költői alkotás helyét ezzel párhuzamosan az esztétika és az irodalom tanulmányozása vette át életében. „A versformákról” című műve alapján az Akadémia 1830-ban „első vidéki rendes tagjává” választotta. Nem szűnő betegségeit Balatonfüred és Buda gyógyfürdőiben kúrálta, és mikor 1836. február 24-én, 60 évesen meghalt, már Kölcsey is tudta, milyen tragikus vétek volt a „niklai remete” életét megkeserítő kritika. Ma már, nem kétséges, hogy Berzsenyi ódái és episztolái a magyar költészet kincsestárának legnagyobb értékei közé tartoznak. Egyházashetyei szülőházán, születésének 100. évfordulóján avatták fel emléktábláját. Az ötlet gazdája, Balogh Gyula megyei főlevéltáros ekkor tette meg azt a javaslatot, hogy a megyeszékhelyen emeljenek szobrot a költőnek. A vármegye a kezdeményezést magáévá tette és már 1891-ben Károlyi Antal alispán vezetésével szoborbizottságot hozott létre. A szoborállítás krónikáját Gál József egy alapos tanulmányban részletesen ismertette. A kitűzött célt a költő egész alakos, Kiss György alkotta szobrának felállításával, közel hat éves küzdelmes adománygyűjtő munka eredményeként, a Millenniumi esztendő utolsó hónapjában, 1896. december 8-án sikerült elérni. Berzsenyi Dániel emlékműve, a város első világi személyt ábrázoló szobra, több mint egy évszázada tekint le az arra járókra, és ahogy Gál József fogalmaz: „mára az összefogás emlékévé vált, amelyet a modern várossá növő Szombathely polgárai önnön kezdeményezésükre, saját maguk által alkottak meg.”