Tóth János

Tóth János festő, költő, az építészeti tudományok doktora, 1899. december 12-én, Zalaegerszegen született. Budapesten szerzett építészmérnöki diplomát. 1922-ben a keszthelyi Gazdasági Akadémiáról jött Szombathelyre, ahol a város főmérnökévé nevezték ki. Részt vett a hosszú távú városfejlesztési tervek kidolgozásában. Különös érdeklődéssel fordult a népi építészet hagyományai felé. Iránymutatásával készültek a szombathelyi „Vitézi szer” lakóépületeinek típustervei. 1932-től a Nyugat-Dunántúlra kiterjedően foglalkozott a népi építészettel. Feltárta Vas vármegye kistáj-specifikus értékeit. Már ekkor kidolgozta, a csak évtizedekkel később megvalósult, Szombathelyi Falumúzeum létrehozásának alapelveit. Tapasztalatait, megfigyeléseit a ma már kézikönyvként használt: „Így épít a vasi nép”, „Az Őrségek népi építészete”, „Népi építészetünk hagyományai” és a „Göcsej népi építészete” című műveiben összegezte. Érdeklődése kiterjedt az ország más tájainak népi építészeti sajátosságaira is. 1945-ben a Balaton környékének építész-műszaki felelősi feladatait is ellátta. 1947–49-ben több város, köztük Keszthely rendezési tervét is ő készítette. Ezt követően fővárosi és győri építési irodákban dolgozott. 1957–65-ig az Építési Minisztérium Műemléki Osztályának munkatársaként tevékenykedett. 1964-ben részt vett a Göcseji Falumúzeum, majd 1970-től a Vasi Falumúzeum részletes terveinek kidolgozásában. Zalai Tóth János néven fametszeteket készített, és barátja, Egry József biztatásra akvarelleket is festett. Verseskötete, „Apostolok útján” címmel látott napvilágot. A magyar népi építészet és a műemlékvédelem jelentős alakja, 79 évesen, Budapesten hunyt el. Kálvária utcai lakóházát a Szépítő Egyesület emléktáblával jelölte meg.