Tóth István

A szombathelyi születésű Tóth István szobrászművész, akárcsak Derkovits Gyula, édesapja asztalosműhelyében ismerkedett a kézműves szakma alapelemeivel és részt vett a régi város- és megyeháza belső famunkáinak készítésében. A Művészeti Akadémiát Bécsben végezte. Hazatérve Budapesten kezdett szobrászként dolgozni. A nagyváradi püspökség megrendelésére készítette Szent László király és Szaniszló Ferenc püspök szobrait. A Millenniumi ünnepségek alkalmával a Halászbástyán állították fel a törökverő Hunyadi Jánost ábrázoló alkotását. Szülővárosától ezt követően kapta megbízásait. Horváth Boldizsár szobrát 1901-ben a múzeum, Szily János püspökét pedig 1909-ben, a székesegyház előtt avatták. A Tours-ból érkező Szent Márton ereklyét 1913-ban helyezték az általa készített és saját vonásait megörökítő hermába. Tóth István több szobra található a Parlament épület-díszei között. „Polipölő” című szuggesztív alkotása a Budai Vár tövében áll. Az ő domborművei díszítik Budapesten a Magyar Nemzeti Bank homlokzatát, és 140 plasztikája a szegedi dómot. A művészeti szakírók őt tekintik a neobarokk, historizáló stílus egyik legjelesebb képviselőjének. Nevét Fadrusz Jánossal, Zala Györggyel és Strobl Alajossal együtt szokták említeni. Kompozícióiban mindig kerülte a fellengzős, hatásvadász megoldásokat. Az 1945 utáni évtizedek művészettörténet írása mégis „megfeledkezett" róla. Életművének és munkáinak felkutatását Ács Pál végezte el. A Budapesten 73 éves korában elhunyt művészt 1934. december 13-án, Szombathelyen, a Szent Quirin templom kriptájában helyezték örök nyugalomra. Mátyás király utcai szülőházát emléktáblával jelölték meg. A 400-nál is több, jelentős művet alkotó mesterről születésének 150. évfordulóján emlékkötettel és kiállítással emlékeztek meg.