Kapossy János

A szombathelyi születésű Kapossy János levéltáros, művészettörténész bölcsészeti tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte. Az első világháború után került a Magyar Országos Levéltárba, amelynek 1950-ig munkatársa volt. Levéltári kutatásaival jelentősen hozzájárult a magyarországi késő-barokk kialakulásának feltárásához és értékeléséhez. 1929-től a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténeti tanszékének magántanáraként a barokk művészettel és a műemlékvédelem szakkérdéseivel is foglalkozott. Kapossy János szervezte és irányította az 1940-es évek elején az Országos Levéltár több ezer folyóméternyi iratanyagának költöztetését. Halála napjáig dolgozott a régi magyar művészettörténeti kutatásokhoz feltétlenül szükséges levéltári anyagok gyűjtésén. A Magyar Országos Levéltár feudális kori kormányhatóságok osztályának vezetőjeként vonult nyugalomba. Publikációs munkássága figyelemre méltó. 1922-ben jelentette meg a szombathelyi székesegyházról és annak mennyezetképeiről írott doktori disszertációját. A magyar barokk művészetről szólnak „Maulbertsch sümegi freskóműve”, „A magyarországi barokk európai helyzete”, és a „Magyarországi ötvösök a XVIII–XIX. században” című munkái. 58 évesen, alkotóereje teljében, 1952. december 14-én, Budapesten hunyt el. Szombathelyen a Szent Márton úti temetőben helyezték örök nyugalomra. 1993-tól utca viseli nevét Szombathelyen, és a jeles tudós Rákóczi Ferenc utca és Légszeszgyár utca sarkán álló szülőházát a városi önkormányzat 2006-ban emléktáblával jelölte meg.