Kitonich János

Kitonich János, jogi végzettségű horvát kisnemes pályáját 1579-ben Draskovich György győri püspök szombathelyi várnagyaként kezdte és 1590–1591-ben ellátta a szombathelyi iskola vezetői feladatait is. Szolgálataiért a főpaptól a szombathelyi uradalomhoz tartozó Sopron vármegyei Zsirán kapott birtokot. Ügyvédként aktívan vett részt Szombathely város és Vas vármegye közéletében, nevével rendszeresen találkozunk a város és a vármegye közgyűléseinek jegyzőkönyveiben. Verőczey Mihály szombathelyi városbíró Erzsébet nevű leányát vette feleségül. Lakóháza a város Főterén, a mai 39. sz. épület helyén állt. Kitonich személyében a jogtörténet a 16-17. század fordulójának egyik legjelentősebb hazai jogtudósát tiszteli. Neve ott szerepel az 1606-ban megkötött „Bécsi béke”-okmány szövegének jogellenőrei között. 1609-ben királyi jogügyi igazgatóvá, majd koronaügyésszé választották. 1619. december 20-án, Nagyszombatban bekövetkezett halálakor a pozsonyi Magyar Kamara tanácsosa volt. A perjogi gyakorlatról írott munkáját, mint „szokásjogi gyűjteményt”, a 17.. században hazánkban nyomtatott Corpus Juris kiadásokhoz csatolták. A Nagyszombatban 1619-ben megjelent „Directio methodica…” című, több kiadást megért jogi opusával a magyar perrendtartás kézikönyvét ő alkotta meg, amely Kászoni János fordításában „Rövid igazgatás” címmel magyarul is megjelent és a korszak hazai bírósági gyakorlatában rendszeresen használták. A Werbőczy István Hármaskönyvében található ellentmondásokról írott, 1619-ben és 1647-ben kiadott művét 1848-ban Kassay Adolf fordította magyarra.