Szigeti Miklós

Szigeti Miklós 1913-ban született Szombathelyen. Pannonhalmán lépett a bencések közé, ahol a Kilián rendi nevet kapta. Kelemen Krizosztom főapát Rómába küldte a Musica Sacra Egyházzenei Főiskolára, ahonnan négy év múlva doktorátussal tért haza. Ezt követően Pannonhalmán gimnáziumi énektanár, főiskolai tanár, a rendi kórus vezetője volt. 1947-1949 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán orgona tanulmányokat folytatott. Pannonhalmi munkásságának sajátos terméke a "Rosa mystica" c. kéziratos kötet, amelyben lelki írók és misztikusok műveit fordította. Az 1946-ben megjelent „Bencésdiák-imakönyv” énekes részét ő szerkesztette. Munkásságának elején a magyar középkori liturgia-történettel foglalkozott. Életének utolsó szakaszát az orgonatörténet, az orgonakutatás és építés munkálatai töltötték ki. Pannonhalma környékének régi orgonáit a Millenniumi emlékműben gyűjtötte össze és megkezdte a „Magyar orgonák története” c. könyvsorozat megjelentetését. 1974-től Kőszeg, Szombathely, Győr, Pécs és Eger régi orgonáiról írt köteteket, Pfeiffer Jánossal közös „A veszprémi székesegyház zenéjének története” c. műve csak halála után jelent meg. Szigeti Kilián olyan ember volt, akiben a képességek, a szorgalom és a szívós akarat harmóniában volt a gyakorlati életvitellel. Diákjai szerették, órái mindig élet- és élményszerűek voltak. Tanárként akarva akaratlanul nevelt, és zeneszerzőként is jelentőset alkotott. „Magyar misé”-jét vasárnaponként ma is tízezrek énekelik. Azon jeles bencések közé tartozott, akik talentumaikat jól kamatoztatták. 1981. december 25-én hunyt el. Welther Károly utcai szülőházát Szombathely város emléktáblával jelölte meg.