Fehér Károly

Aki Szombathely történetével foglalkozik, feltétlenül tanulmányoznia kell Fehér Károly „Szombathely 1777-1927” című művét. A Szombathelyi Egyházmegye alapításának 150. évfordulójára készült kötetet fontos hely illeti meg a várossal foglalkozó irodalomban. Sikerért az adja, hogy a tudományos kutatás egy évszázaddal ezelőtti szintjének és eredményeinek megfelelő anyagot nem száraz, csak a szakembereket érdeklő előadásban, hanem olvasmányos, közérthető stílusban tolmácsolja. Ez persze nem véletlen, mert Fehér Károly szerkesztő-újságíró volt, aki a kötet egyes fejezeteit egyrészt közéleti, másrészt avatott, hozzáértő szakemberekkel íratta meg. Parardox, hogy ezt a várostörténeti alapmunkát nem egy tősgyökeres szombathelyi ember adta közre. Fehér Károly 1884-ben Nagyszalontán, abban a partiumi városban született, amely többek között Arany Jánost, Zilahy Lajost adta a magyar irodalomnak. Debrecenben jogászkodott, itt lett újságíró, majd 1918-tól szombathelyi hírlapok munkatársa volt. Hegedűs Ferenc sajtótörténeti kutatásaiból tudjuk, hogy dolgozott a „Vasmegyei Hírlap”, a „Nyugati Újság” és a „HÍR” szerkesztőségében, sőt „Vasmegyei Magyar Jövő” címmel megalapította, és 1929-1939 között kiadta a „legdrágább” magyar lapot. Ezt a 8 oldalon megjelenő periodikát sajtótörténeti kuriózumként tartják számon, mert a 30-as években, amikor a standokon a 12-16 oldalas budapesti újságokért 10 fillért kértek, ennek példányait 40 fillérért árulták. Fehér kiadói tevékenységét a harmincas évek végén szüntette be. Ezt követően Mészáros Hugó polgármestertől papírkereskedői iparengedélyt és rendszeres megrendeléseket kapott. Az íráshoz azonban nyugdíjasként sem lett hűtlen. 1956-ban állította össze az „Írott Kő” című egykori szombathelyi folyóirat tartalmi ismertetését, amely „Kiskerti Károly” álnév alatt 1957-ben, már csak halála után jelent meg a „Vasi Élet és Irodalom” című antológiában. A 75 évesen elhunyt Fehér Károlyt 1958. december 30-án temették Szombathelyen.