A vas és bor útja

Felsőcsatár

A település környezete már a korai időszakok óta ismert lakott hely, melyet igazol a Világosi erdőben lévő halomsír-mező, amely Pinkaóvár (Burg) területén folytatódva, öt csoportra tagolva több száz halomból áll. Ezekből eddig keveset tártak fel az osztrák régészek, de annyi már az eddigi kutatásokból tudható, hogy a többségükben római kori vagy régebbi, részben korai vaskori. A falutól délre, a jelenlegi kőbánya területén lehet az a kőfejtő, amelyet már a római korban is műveltek. Ez volt az a bánya, amely építőanyaggal látta el a savariai és a környékbeli villagazdaságok, közművek, stb. építkezéseit, olvasható a település történetének leírásában. 1244-ben IV. Béla király adománylevelében Chatar néven említik először. Az adománylevélben a király a birtokot Mod ispánnak adja. A név alapján első lakói fegyvergyártó szolgálónépek, pajzsgyártók voltak, akik feltehetően a közeli Pinkaóvárhoz tartoztak. Világos nevű határrészén egykor vár állott. Templomát Szent Miklós tiszteletére szentelték. A 14. – 15. században az Óvári család birtoka. 1455-től a szalónaki uradalom részeként a Baumkirchner családé. 1471-ben a birtokos család ellenfelei égették fel és fosztották ki a falut. 1532-ben Kőszeg várának ostromakor Csatárt is elpusztította a török. A 16. században a Batthyányak az elpusztított lakosság helyére horvát telepeseket telepítettek. 1553-ban pestis pusztított, 1574-ben az átvonuló hadak égették fel. 1586-ban szerepel először két faluként Nemes Chatar (később Alsócsatár) és Felsőcsatár néven. Alsócsatár köznemesi község volt helyi nemes családok tulajdonában, később a Batthyány család birtoka lett. Felsőcsatár, vagy más néven Nagycsatár a Batthyány család birtokaként a szalónaki, majd a rohonci uradalomhoz tartozott. Mindkét faluban nagy hagyományai vannak a szőlőművelésnek. 1921-ben a trianoni békeszerződést végrehajtó határmegállapító bizottság először Ausztriának ítélte, de a helybeli lakosok tiltakozása következtében 1923 március elején visszakerült Magyarországhoz. Felsőcsatárt 1933-ban egyesítették Alsócsatárral.

Nevezetességek

Szent Miklós templom

Szent Miklós tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1284-ben már állt. A régi templom 1848-ban leégett, mely után 1852-ben klasszicista stílusban építették újjá. A bejárattól balra helyezték el az 1923-as visszacsatolás emlékét megörökítő táblát.

Pinka szurdok

A felsőcsatári Pinka-szurdok az egyik legérintetlenebb tája Vas megyének. Jobbra lent a Pinka folydogál, balra fölöttünk a Vas-hegy dombjai magasodnak. A folyó maga a határ, vasfüggöny nélkül is leválaszt bennünket Ausztriától. Ha áttaposunk rajta, már az osztrák oldalon találjuk magunkat. A túloldalon Eisenberg, manapság túraútvonalak gyakori végállomása, régebben menekülő honfitársaink első mentsvára lehetett. Talán az ötvenéves elzárásnak köszönhető a Vas-hegy megejtő érintetlensége, buja természetessége. Ősi fák, a Pinka szabályozatlan folyó medre, felderítésre váró növény- és madárvilág. Ezerarcú, minden évszakban másért érdemes itt túrázni. Tavasszal mezőnyi kankalin, hó- és gyöngyvirágokban gyönyörködhetünk, nyáron a Pinkában horgászhatunk, ősszel faleveleket gyűjthetünk. Télen aztán a kopár faóriások között, a fagyos víz mellett sétálgathatunk.

Szentháromság-szobor

A templom előtti Szentháromság-szobor 1905-ben készült.

Szűz Mária kápolna

A Vas-hegy tetején álló Szűz Mária kápolna középkori eredetű.

Bánya Határában kőbánya és egy nemrég bezárt talkumbánya van.

Malom

A Pinka patakon levő malom a 16. században épült, 1927-től villamos áramot termelt. A krónikák szerint Kuthasy Simon lovaskapitány kapta meg 1592-ben az akkor négy kerékkel működő épületet, aminek fejében két fiával együtt fegyveresen mindenkor a földesúr rendelkezésére kellett állnia. Közvetlenül a malom mellett található a település 1941-ben épült, egyedülálló, 33×18 méteres, 160-300 centiméter mélységű úszómedencéje és 5×5-ös méretű lubickolója. Sajnos az úszómedencéket a 80-as évektől nem lehet használni.

Halomsírok Vas-hegyen a Világosi erdőben

A Vas-hegy tetején és a keleti oldalának lábánál sokat tudhatunk meg arról, hogy a vaskor embere hogyan gondoskodott elhunyt hozzátartozóiról. A Pinka által vágott szurdok mindkét oldalán több száz halomsír emelkedik, betekintést engedve a kor emberének a túlvilágról való elképzelésébe. A sírépítmények közül némelyik kis domborulat formájában mutatkozik, amelyeket az erdőben sétálva, a fák között nem könnyű észrevenni. De ház nagyságú, 3–6 m magas, 12–20 m átmérőjű halomsírt is találunk.

Vasfüggöny múzeum

A községben működik Magyarország egyetlen vasfüggöny múzeuma, ahol a látogató még aknára is léphet. Ha nem sikerül kikerülni a telepített aknát, a múzeumlátogató „Most tetszett felrobbanni” figyelmeztetést kap. Egy helybéli nyugdíjas, Goják Sándor – egykor maga is határőr – kertjében saját múzeumot szentelt a vasfüggönynek. A magánmúzeuma részletesen bemutatja a technikai határzár mindhárom korszakát, a határvidéken használt tárgyakat, például a helybeliek által is rettegett taposóaknákat.