Szily János Egyházmegyei Gyűjtemény és Látogatóközpont

Miért Szily Jánosról lett elnevezve a látogatóközpont?

1777-ben Mária Terézia királynő alapításával létrejött Szombathelyi Egyházmegye jelentős fejlődésnek indult a XVIII. sz. végén. Központja Szombathely, csakhamar a Dunántúl egyik legjelentősebb városává lépett elő. Szily János győri segédpüspök lett az egyházmegye első püspöke, aki hozzáértéssel, a kultúra iránti fogékonyságával kormányozta szeretett egyházmegyéjét és létrehozta - mind a mai napig fennmaradt - a város legértékesebb építészeti alkotásait, összegyűjtött műkincseit. Szily János kiváló képességű, erős akaratú, jó szervezőkészséggel megáldott és mélyen hívő, egyházias érzékű főpap volt.

Szily János legfőbb törekvése természetesen a papok és hívek hitéletének elmélyítése volt. Püspöki szolgálatának első ténykedéseként kiadta az ún. Instrukciót, amelyben részletesen és konkrétan megszabta a papok és a hívek sürgős tennivalóit a lelki megújulás érdekében. Ilyen jellegű és ilyen színvonalú törvénykönyve ez idő tájt nem volt egyetlen magyar egyházmegyének sem.

Szolgálata kezdetén hozzálátott a Papnevelő Intézet felépítéséhez, mert tudta, hogy jól képzett és példás életű papok nélkül a lelki megújulás elképzelhetetlen. Majd gondoskodott tudós tanárokról, de gondja volt arra is, hogy elsősorban kispapjai, papjai számára megalapítsa az ún. nevezett Székesegyházi könyvtárat, amelynek anyagát a Dorffmaister István által kifestett termekben helyezte el. Az így kialakított szép és művészi könyvtár szinte csábította a papokat, papnövendékeket a könyvtár használatára, az önképzésre, szellemi és lelki műveltségük gyarapítására. A papi hivatásoknak ez a tudatos ápolása, a papképzés ügyének felkarolása lehetővé tette, hogy Szily püspök egyre több, pap nélkül maradt lelkipásztori állomáshelyet betöltsön. Sőt, amikor egy császári rendelet azt lehetővé tette, 65 teljesen új plébánosi és több mint 20 kápláni állást is szervezett. Többet, mint bármelyik egyházmegye abban az időben, hazánkban. De a hitélet fellendítését szolgálta az is, hogy kötelezően előírta egy új, egységes katekizmus használatát!

Szily a püspöki székhelyhez méltó, a város fellendülését is elősegítő környezet kialakítását épp oly sürgetőnek látta, mint az oktatás, kultúra, művészet megteremtését.

Több kulturális intézményt alapított, közéjük tartozott: a Sala Terrena, az ország első kőtára (múzeuma)- (ld alább), ebben a kőtárban összegyűjtötte a különféle városi ásatások során előkerült értékes ókori tárgyakat. Ilyen jellegű intézmény nem volt Magyarországon, még Budapesten sem, de nevéhez fűződik a Közkönyvtár, a gimnázium, a Líceum, sőt az első szombathelyi nyomda is, s nem utolsósorban több művészi értékű alkotás is. A Hefele Menyhért által tervezett épületek, Szombathely meghatározó kultúrtörténeti alkotásai, ún. copf stílusban épültek. A Püspöki Palota, a Székesegyház, a Szeminárium (ma kollégium) és a velük szemben álló Eölbei-ház által bezárt tér a XVIII. sz. végi nagy építkezések emlékét őrzi. Szombathely történelmi városmagját ezek a késő barokk kori épületek jelentik. S mindezekkel az alig háromezer lakost számláló várost elindította az igazi várossá fejlődés útján, s a hálás utókortól kiérdemelte a város második alapítója címet! Ez az elnevezés kétszeresen is kötelez bennünket arra, hogy gondos és felelős gazdái legyünk az a Szily által ránk hagyott értékes örökségnek.

Sala Terrena: Hazánk első archeológiai kőtára a szombathelyi Püspöki Palota földszintjén lévő Sala Terrena, hosszú múltra tekint vissza. A város már a középkorban is bővelkedett római kori kőemlékekkel. Egykor a középkori vár – amit a püspök romos állapota miatt lebontatott - falaiba is voltak beépítve római időből származó kövek, azonban az egyházi épületek építése során (szeminárium, palota, székesegyház) még nagyobb mennyiségben kerültek felszínre Savaria kövei. Ezeket a feliratos és művészi jellegű oszlop-és szobortöredékeket, sírkőfeliratokat gyűjtette össze a főpásztor, és a palota Sala Terrena dísztermébe, és kertjébe állítatta ki. 1784-ben ezzel az archeológiai gyűjteménnyel létrejött az ország első kiállítóhelye. A műemlékek bemutatásával, a kor emberének kíváncsiságát is szerette volna felkelteni a püspök. A terem festésére, a kor kiváló osztrák művészét Dorffmaister Istvánt kérte fel, így lett a Sala Terrena terme, a késő barokk kor festészetének egyik legkiemelkedőbb alkotása. A figurális és architectonikus elemeket, a püspök elgondolásai alapján festette meg a művész. A Püspöki Palota 1783-ben készült el, a terem festését 1784-ben fejezte be Dorffmaister.

A Sala Terrena falain, az ókori Róma festett épületkompozíciói láthatók. A művész Piranesi-metszetek alapján készítette: a Titus Diadalíve-t; a Porta Maggiore-t. A festmények azt a környezetet idézik fel, amelyekből ezek a műemlékek származnak. Az épületek mellett a festett falakon is megfigyelhetők az ókori Savaria kövei, méretarányos ábrázolással. A több mint kétszáz éve megfestett kövek előtt állnak az eredeti kövek, kőtöredékek is. (Sajnos ez most jóval kevesebb, mint amennyi eredetileg volt a teremben, mert a kövek nagyrészt átkerültek a Savaria Múzeumba.) Római mitológiai személyek tekintenek le a falakról: Vénusz és Minerva istennők; Tiberinusz és Apolló istenek. Ők mindannyian Vergilius: Aeneis hőskölteményének szereplői.

A művészien festett boltívek oszlopcsarnokot idéznek. A szürkés-zöldes színek nagyobb hangsúlyt kapnak, ezek használatával az alacsonyabb és magasabb térhatás elérése volt a cél. Ez a szürkés tónusú festés, XVI. Lajos korabeli ún. copf stílusú díszítés. A pasztellszínek megannyi árnyalatával tovább fokozódik a kellemes hatás. Három boltívvel elválasztott mennyezeten szárnyas puttók játszanak, kezükben virágfüzért tartva. A boltívek sarkaiban látható medalion képekben görög mitológia istenek, ők Pán és Dionüszosz gyermekalakban, játékot vagy művészetet szimbolizálnak. Festett atlaszok tartják a boltszakaszokat elválasztó hevedereket.

A Püspöki Palota barokk szárnya, amely látogatható, magába foglalja az első emeleti püspöki magánkápolnát, a Mikes-könyvtárat, azt a szobát, ahol IV. Károly király szállt meg Mikes püspök vendégeként, a Szent Pál termet Dorffmaister István festményeivel, a sárga szalont, a püspöki palota nagytermét, a metszettermet, valamint a püspöki portrékkal díszített előszobát.

Az első emeleten nyert elhelyezést a kincstár, ahol az egyházmegye legértékesebb műkincseit csodálhatja meg a látogató.

A földszinten a Sala Terrenán kívül három állandó kiállítás tekinthető meg. A folyosón a 15 püspök ténykedésén keresztül megismerhetjük az egyházmegye történetét! Valamint Mindszenty József bíboros és Brenner János vértanú papunkról látható egy-egy állandó kiállítás, ebben nyert elhelyezést az a véres karing, reverenda, nadrág, amelyeket Brenner János viselt meggyilkolásának éjszakáján, 60 évvel ezelőtt, 1957. december 14-ről 15-re virradó éjszaka. A Mindszenty kiállításban megtekinthető a bíboros reverendája, az emlékplakett gyűjteménye, amelyeket külföldön tett látogatásai alkalmával kapott!

Külön vitrin emlékezteti az idelátogatókat az 1991. augusztus 19-i történelmi jelentőségű pápalátogatásra. A vitrinben látható az a miseruha, amelyet II. János Pál pápa a szombathelyi reptéren bemutatott szentmisén viselt, látható az általa használt kehely és liturgikus könyv is az aláírásával.

Székesegyházi nagyorgona:

A látogatóközpont azonban nemcsak a képzőművészetek iránt érdeklődők igényeit elégíti ki, hanem a zene, elsősorban a klasszikus illetve egyházi zene is jelentős szerepet kap. A Székesegyházat, Püspöki Palotát és az egyházmegyei könyvtárat megtekintő csoportoknak lehetőségük nyílik előzetes bejelentkezés után, az egyházmegye legnagyobb orgonájának, a szombathelyi Székesegyház 54 regiszteres nagyorgonájának megtekintésére, illetve egy orgona-bemutató koncert során történő megismerésére is.

Egyházmegyei könyvtár:

Szily János – az első szombathelyi püspök – magánkönyvtárát 1791-ben a Székesegyháznak ajándékozta. A könyvtár helyének azonban nem a templomot, hanem a Szeminárium épületét jelölte ki. Akkor az épület második emeletén került elhelyezésre a gyűjtemény, amit nemcsak a szeminaristák és tanáraik, hanem a városi polgárok is használatba vehettek. A könyvtári szabályzat csak helyben használatot engedélyezett - ez a szabály ma is érvényes. Így született meg a város első nyilvános bibliotékája, melyben szerzetes-könyvtáros munkája biztosította a működést. A könyvtárterem és az olvasószoba mennyezete freskódíszítést kapott (Dorffmaister I.). A nagyobb terem mennyezetén a négy nagy nyugati egyházatya: Nagy Szent Gergely pápa, Szent Ágoston püspök, Szent Ambrus püspök és Szent Jeromos alakjait fedezhetjük fel. Az épület neve és funkciója időközben változott, ma Brenner János Kollégium. A könyvtár elnevezése is többször módosult: a székesegyházit felváltotta a szemináriumi jelző, ma pedig Egyházmegyei Könyvtár néven ismert.

1884-ben Hidasy Kornél püspöksége idején a Dorffmaister-teremben működő kis könyvtár már nem volt képes befogadni a folyamatosan növekvő állományt, ezért egy új, a barokk idők hangulatát megidéző terem kialakítására került sor a mostani helyén, az első emeleten – ekkor bővítették a Szeminárium épületét is. A galériás nagyterem festésére Storno Ferenc és fia kapott megbízást 1885-ban. A mennyezetre a terem funkciójához legjobban illő egyházi személyek, és szónokok kerültek megfestésre: Szókratész, Szent Pál apostol, Nagy Szent Gergely pápa és Mózes.

A gyűjtemény legértékesebb része 16 középkori kódex és 96 ősnyomtatvány, ezeket még Szily vásárolta. Régi nyomtatványok, kéziratok, unikumok is gazdagítják a – mára 40 ezer kötetet számláló – bibliotékát, ami nem csak könyvekkel, de gazdag periodika gyűjteménnyel, valamint egy értékes különgyűjteménnyel a Herzan-könyvtárral is büszkélkedhet.

Herzan könyvtár:

A 18. század a nagy mecénások és a nagy gyűjtők kora volt. Ezek közé tartozott gróf Herzan Ferenc is aki a Szombathelyi Egyházmegye második püspöke volt. Európai műveltségű, széles látókörű és kifinomult kultúrérzékkel megáldott császári diplomata volt. Rómában tanult a Collegium Germanicum-Hungaricum-ban. Itt ismerkedett meg Szily Jánossal is. Tanulmányai végeztével a bécsi udvar római szóvivőjévé nevezték ki, majd a 1780-tól mint a Protector Germaniae cím birtokosa az egész Német-római Birodalom ügyeit képviselte az Örök Városban. Római palotáját is művészi alkotásokkal rendezte be: pompás bútorokkal, csodálatos festményekkel és pazar kötésű könyvekkel vette körül magát.

Mikor Napóleon hadai Rómát fenyegették elhagyta az Örök Várost, természetesen magával vitte a páratlan alkotások közül amit lehetett. 1798-ban Szombathelyen is megfordult. Talán ekkor maga sem gondolta, hogy egy évvel később, Szily halála után, ő lesz a Szombathelyi Egyházmegye vezetője, egészen 1804-ig.

Halála után örökösei megpróbálták megkaparintani könyvtárát, de évekig tartó pereskedést követően végül Szombathelyen maradtak az értékes könyvek.

Herzan polihisztor gyűjtő volt. Az állomány: 5196 kötetben 2025 mű, továbbá 20 folió kötet Piranesi-rézmetszet. A bíboros tudatos könyvvásárlásai mellett, egyes könyvek nagynevű gyűjtőktől kerültek hozzá. A legtöbb mű első kiadás, ezért a gyűjtemény érdekes forrása a 18. század szellemi műveltségének és annak tanúbizonysága, hogy milyen művek érdekelték a század második felében az arisztokrata főpapot.

A könyvtár felöleli a tudományok széles területét, és tartalmazza a felvilágosodás alapvető műveit is, többek között Montesquieu, Voltaire, Bayle és Rousseau munkáit. A tartalom szerinti megoszlás: hittudományi, bölcsészeti, történelmi művek, a francia irodalom remekei, azonban a legtöbb könyv Szentírás és szentírás-magyarázat. Nagyon értékes az 5 darab ősnyomtatvány.

Több értékes unikum is található a gyűjteményben: pl. cseh nyelvű Biblia, Napóleon Herzanhoz írt levele. A bíboros részt vett az 1799-1800 között megrendezett velencei pápaválasztáson. Elhozta a szavazatokat feltüntető ívek összesítő lapjait.

A gyűjtemény az egykori Papi Szemináriumban kapott elhelyezést.