Középkori templomok és kastélyok

A sorokpolányi kastélyról hallhattunk már Szapáry-, Gött-, Haupt-Buchenrode- vagy éppen Kolos-kastély néven, és egyszer sem tévedett, aki így hivatkozott rá. A sok név tulajdonosváltásokra utal, ráadásul nem is az összesre, hiszen gróf Szapáry Géza csak 1891-ben vásárolta meg fiának a patinás épületet Miklós Jánostól, holott az első biztos tulajdonosát 1644-ből említik, sőt már az 1300-as években is találtak feljegyzést egy épületről. Ráadásul még így sem fedtünk le minden korszakot, mert például a II. világháború végén a kastély hadikórházként működött, aztán előbb népi kollégiumnak, majd óvodának és iskolának adott otthont.

A sok-sok tulajdonos és funkció magától értetődően nyomot hagyott a kastélyon, a különböző korszakok képei jelentős különbségekre világítanak rá. A Szapáry család például a kor híres építésze, Meinig Artúr tervei alapján eklektikus stílusúra építette újjá, továbbá pazar képzőművészeti alkotásokkal egészítette ki a berendezést, míg báró Haupt-Buchenrode István egy bécsi mester tervei alapján szabta újra a kastély kinézetét. Ennek nyomán például torony és ablak nélküli, úgynevezett nyeregtetőt alakítottak ki. A végső – immár tetőtornyos- és ablakos – képét 2002 után nyerte el, amikor a dán állampolgár Kolos László vásárolta meg, és művészek bevonásával teljes mértékben felújíttatta.

Túlzás nélkül állítható, a munka során a világ minden égtájáról érkeztek alapanyagok, bútorok, szőnyegek és kerámiák, a parkba szobrok sora került. A hatalmas park, a csodás pázsit, az ezernyi virággal díszelgő ágyások, a márványból készült pavilon vagy éppen az újonnan kialakított japánkert vonzza a tekintetet, különösen, mert patak és vízesés teszi még romantikusabbá a birodalmat.

Forrás: https://utazzegyszeruen.hu/2021/04/07/a-sorokpolanyi-kastely/

A nagy múltú hely története biztos szálakon az 1600-as évek elejéig vezethető vissza. Akkor a terület tulajdonosai a Nádasdyak voltak. Azt a kastélyt, amivel ma találkozunk, ők építették. A Nádasdyakhoz kapcsolódó emlék a család címerével díszített, 1756-ban állított Mária-oszlop. A kastély XIX. században örökségként került az Inkeyek tulajdonába. A család Taródházához kötődő legnevesebb tagja Inkey Béla geológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Kutató geológusként jutott el Dél-Erdélybe, ahol megismerkedett Kendeffy Árpád földbirtokos országgyűlési képviselővel. A két család között a későbbiekben szoros kapcsolat alakult ki. Kendeffy Árpád Inkey testvérét, Gabriellát vette feleségül, akivel a Hunyad megyei Őraljaboldogfalván éltek együtt. Kendeffy ott, a „Retyezát árnyékában” fekvő faluban építette föl kastélyát, amelyet az utókor a neogót építészet egyik remek épületének tart. Nem csupán értékteremtő arisztokrataként volt ismert, hanem a francia irodalom barátjaként is. Ő maga is foglalkozott műfordítással, könyvtárában a francia irodalom valamennyi remekműve megtalálható volt. 1881-ben, 43 évesen halt meg. Gyermekei közül Róza lánya 1904-ben, 24 évesen hunyt el. Őraljaboldogfalván haltak meg, a sors azonban úgy hozta, hogy végső nyughelyük mégis a taródházi temető lett. Róza síremlékén François de Malherbe francia költő Du Perrier úr vigasztalása című költeményének negyedik strófája olvasható. A vers magyarul, Szabó Lőrinc fordításában így hangzik: „de hát föld szülte, és itt épp, ami a legszebb, / hal meg leghamarább; / mint rózsa, élte, mit a rózsák sorsa rendelt, / a napnak hajnalát.” A interneten találkozhatunk olyan feltételezéssel is, hogy a síremlék Stróbl Alajos szobrász műve. Ez valószínűleg tévedés. A talapzaton készítőként a Frank-féle aradi kőfaragóműhely neve szerepel. A Sorok-menti ligetben nyugszik Inkey Béla geológus is. Ő gyermektelen volt, amikor 1921-ben meghalt, a kastélyt és a birtokot testvérének (Kendeffy Árpádné Inkey Gabriella) leszármazottai örökölték. Voltak évtizedek, amikor Taródháza és Őraljaboldogfalva között rendszeres volt a jövés-menés. A rokonok, ahogy illik, látogatták egymást. A malomvízi nemesi előnevet viselő Kendeffyek Hunyad megyét tekintették őshazájuknak. Lehet, hogy az ő őstiszteletük is hozzájárult annak a helyi legendának a kialakulásához, hogy Taródházán maga Hunyadi János is megfordult. A taródházi kastélyban 1967-ig tanítás folyt. Most nagy a csend

Forrás: https://www.vaol.hu/helyi-kultura/2017/11/izgalmas-tarodhazi-multidezo#google_vignette

A Rába és a Sorok találkozásánál elhelyezkedő 120 lakosú település első okleveles említése 1237-ből származik. Legnevezetesebb látnivalója a szép és gondozott park közepén álló, középkori eredetű egykori Bezerédj-kastély. A feudális korban kisnemesek lakták. A középkori részek kőből készültek, a bővítést azonban már téglából falazták. A XVI. században Sennyey Ferenc bővítette és vizesárokkal vette körül. Az utolsó lényeges bővítést már a tulajdonos Bezerédj Antal végeztette 1867-ben, amit igazol a bejárat feletti kronosztikon.

A kastélyt romantikus felfogásban korszerűsítették. Az 1980-as években végzett restaurálás során homlokzatát visszaépítették. A kastély körüli parkot a múlt században Bezerédij Antal telepítette. A háború során a megritkult növényi állományt védetté nyilvánították és a 14 ha nagyságú park fennmaradásáról, fejlesztéséről gondoskodtak.

A kert értékei közé tartozik a sárga levelű tölgy és a hasogatott levelű diófa, amelynek termése nem különbözik a közönséges diótól. A parkban gránit sírkő található alfa és omega betűkkel. E sírkő őrzi Békássy Ferencnek a fiatalon elhunyt tehetséges költőnek az álmát.

Forrás: https://www.vasmegye.hu/varak-kastelyok/zsennye-bezeredj-kastely/

A rumi Bezerédj (majd Széchenyi) kastély építésének pontos idejét nem sikerült felkutatni. Valószínű, hogy a XIX. század első évtizedeiben, esetleg még ezt megelőző időkben építhették a Bezerédjek klasszicista stílusban. A kastély eredeti felépítettsége (később bővítették) igazán különleges lehetett abban, hogy kocsival lehetett behajtani az épületbe, amelyet nyeregtető fedett, fűtése kandallókkal és cserépkályhákkal történt.Széchenyi Péter a tulajdonába került régi kastélyt, az északi és a déli oldalon erőteljesen átalakította, illetve folytatta a Bezerédjek által megkezdett bővítést. Ennek hatására teljesen megváltozott az épület arculata. A XIX-XX. századi kastélyfelújítások során a stílusjegyek keveredtek, ezért is beszélhetünk klasszicista stílusról. Érdekes és építészetileg meghökkentő, hogy a főhomlokzati rész jobb sarka félköríves, míg a többi szögletes. A régi kastélyban a csigalépcsőket megszüntették és fürdőszobákat, mellékhelyiségeket alakítottak ki a helyükön. A legnagyobb belső változást a széles pihenővel is ellátott lépcsőzet kialakítása jelentette. A lépcsőt nagyon szép, faragott fából készült korlát kíséri, amely ma is eredeti formájában látható. A kastélyt – amely a Vas Megyei Önkormányzat tulajdona – 8 hektáros parkerdő és 3 hektáros kertészet veszi körül. A keleti és nyugati oldalát kör keresztmetszetű élő sövény díszíti , amely rendkívül szépen gondozott, akárcsak a kastély együttes maga. A tulajdonosok 1945-ig „időszakos” jelleggel tartózkodtak a birtokon, elsősorban nyáron és ősszel, s ilyentájt gyakran tartottak vadászatokat és bálokat.

Szombathelytől 15 km-re délkeletre találjuk a régió, a jáki templom mellett, legfontosabb román kori műemlékét a csempeszkopácsi Szent Mihály-templomot. A falurész közepén, egy mesterséges dombra emelték az egyszerű külsejű, egyhajós, félkörzáródású szentélyű templomot, mely a román kori falusi építészet egyik legkiemelkedőbb emléke.

A templom története

A templom leírása

A szentély íves falán látható részletek: az apostolfigurák egyidősek az épülettel, az 1200-as években készültek.

A templombelsőben látható falképek a 13.-15. századból származnak, a Szentháromságot ábrázoló barokk oltárképet Dorfmeister István készítette a XVIII. században, a kép kerete is figyelemre méltó iparművészeti remekmű.

Az északi oldal falán a bűnbeesést, a délin pedig a megváltás ábrázolását láthatjuk, a kupolával fedett apszis falát három allegorikus, az erényeket megjelenítő angyal, a hajót virágcsokrok díszítik. A diadalív reneszánsz motívumokkal ékesített.

A templom körül a középkorban plébániai vásárokat rendeztek, e hagyomány mentén rendezik meg évente, Szentháromság vasárnapján a „Középkori Vasárnap” nevű közkedvelt rendezvényt.

Forrás: https://kirandulastippek.hu/koszeg-es-szombathely-kornyeke/csempeszkopacs-arpad-kori-templom

A mai kúria elődjeként a 16. században már állt egy földszintes nemesi rezidencia, amelyet az oklevelek kúriaként, illetve házként is említettek. Ennek falrészeit felhasználva a 16. század utolsó harmadában Csempeszházi Balogh Bertalan kétszintes, síkmennyezetes, késő reneszánsz stílusú kúriát építtetett. Az eredeti épületrészeket a mai kúria délkeleti részébe építették be.

1614-ben Béri Balogh Ferenc kapornaki várkapitány lett a tulajdonos. A család a török hódoltság elől menekültek Vas vármegyébe. Béri Balog Ádám apja 1678-as halálát követően örökölte testvérével Judittal együtt. 1711-ben kivégezték és a birtokát a kincstár elkobozta.

Mária Terézia a birtokot 1743-ban koltai Koltay László inszurgens zászlótartónak és feleségének adományozta. A birtokot azonban már korábban elfoglalta barkóczi Rosty család, mivel Béri Balogh Ádám Katalin nevű lánya Rosty László Vas vármegyei főszolgabíró felesége volt. 1771-ben az épület romos, per alatt áll. A tulajdonjogot Béri Balogh Ádám másik lánya Éva és annak gyermeke Palothay Mária szerezte meg. 1785 és 1780. között a déli szárnyat lebontották, a ma látható lépcsőházat felépítették.

Örökösödés révén a 19. század elején Sarlay Gábor táblabíró kezére kerül, aki Kőszegen, Külsővaton, és helyben bírt birtokkal.

Sarlay három fia közül 1925-ben (II.) Lajost, 1935-ben Lászlót említették a kúria és a 264 katasztrális holdas földterület tulajdonosaként. Egészen 1949-ig a Sarlay család kezén maradt az épület.

Az államosítás után állami gazdasági irodát, majd szolgálati lakásokat helyeztek el a kúriában. 1959-től tanácsháza, tsz-iroda és művelődési ház működött falai között. 1970-es évek elején az intézmények összevonása és a körzetesítés miatt megüresedett a kúria, szóba került még az épület lebontása is. Végül a vasszécsenyi közös tanács 1973-1974-ben helyreállíttatta a leromlott állapotú épületet, törekedve a felújítás során az eredeti reneszánsz jelleg visszaállítására.

1976-ban hét teremből álló Helytörténeti Múzeumot alakítottak ki a kúriában, amelyben néprajzi, ipartörténeti, egyháztörténeti, család történeti anyagot tekinthet meg a látogató. 1979-ben emléktáblát is elhelyeztek az épület falán.

A kúria mellett már a 17. század elején gyümölcsöskert terült el, majd parkot alakítottak ki körülötte, napjainkban az épülethez egy 14 fából álló vadgesztenyefa-allé vezet be. A kúria majorságához tartozó egykori magtár ma is áll – vele szemben lévő ingatlanon.

Forrás: https://amultemlekei.hu/balogh-sarlay-kastely-csempeszkopacs/

1784-ben Szécsény az Alsó-Telekesi Ebergényi család birtokába került, mikor Ebergényi István a Batthyány család jogtanácsosaként vásárolta meg a falut. A császári és királyi tanácsossá kinevezett országgyűlési követ, Ebergényi István 1790 körül egy modern, elegáns kastély tervezésére adott megbízást Hefele Menyhértnek, Szily János püspök építészének. (Ebergényi István az országgyűlés Egyházi és Alapítványi bizottságának is tagja volt.) Erről írásos dokumentum eddig nem ismert, azonban még előkerülthet ilyen, ugyanis a szombathelyi Smidt Múzeumban őrzött Ebergényi levéltár máig nem kutatható. Minden valószínűség szerint Hefele halála után az építkezés irányítását tanítványa, a szombathelyi székesegyház építésvezetője, Anreith János György vette át és fejezte be. A copf-stílusú kastély homlokzati timpanonjában az Ebergényi-Viczay címer látható. Az Ebergényiek címerpajzsában két udvarában zöld halmon álló oszlop körül két kígyó tekerődzik, az oszlopon korona, rajta pedig egy kiterjesztett szárnyú gödény/pelikán, melynek feje felett fehér rózsa látható.

Ebergényi István mindkét fia, Lajos és Benedek is jogi (táblabíró), illetve politikai pályára lépett, Ebergényi Benedek szintén országgyűlési követ volt. A kastélyt Ebergényi Lajos, majd az ő fia, Ebergényi Viktor örökölte. Ebergényi Viktor ifjú feleségének, Blaskovich Juliannának barátnőjeként két évig lakója volt Karacs Teréz író- és nevelőnő. 1844-ben Ebergényi Viktor válópert indított felesége ellen, aminek következtében felesége két kisebbik leányukkal, Agathával és Juliannával elköltözött a kastélyból. Édesanyjuk halála után a két lány Bécsbe került, Julianna itt ismerte meg Chorinsky Gusztáv császári főhadnagyot, akivel közösen tervelték ki a főhadnagy feleségének meggyilkolását. A gyilkosság kitudódott, és a kiegyezés utáni időszak egyik leghíresebb bűnpere volt. Az osztrák rendőrség még a kastélyt is átkutatta bűnjelek, terhelő bizonyítékok fellelése végett. Mindkettőjüket elítélték és mindketten börtönben haltak meg. Ezzel a bűncselekménnyel akkora csorba esett az Ebergényi család hírnevén, hogy az apa, Ebergényi Viktor Kőszegre költözött, így a kastélyt egyetlen fia, Ebergényi István lakta. 1883-ban Ebergényi István párbajra hívta ki Bárdosy Lászlót és Ernuszt Gézát, a bíróság mindhármukat elítélte emiatt. 1898-ban az 58 éves Ebergényi István feleségül vette 22 éves unokahúgát, Hauxhausen Ilonát, Ebergényi Agatha leányát. A házasságból született Ebergényi Margit, aki nem sokkal később megárvult. A kastélyt először Bornemissza Géza, Fuchs Dezső, Rosenberg Mátyás, majd legvégül Vermes Márton és Vermes László bérelte. Ebergényi Margit előbb Belegi Lajos felesége lett, majd második férjével, Stralendorff Henrikkel 1938-ban költözött vissza a kastélyba. 1943-ban második férjének halála után Ebergényi Margit Némethy Edével kötött házasságot, aki ’45-ben a visszavonuló németekkel Németországba távozott.

A második világháború idején a Honvédelmi Minisztérium Légügyi Főosztálya vette birtokba a kastélyt, akik 45 márciusában az oroszok elől Nyugatra menekültek. Az orosz katonák hatalmas pusztítást végeztek a kastélyban, a kastély előtti térre dobálták ki az összetört bútorokat, szinte a kastély egész berendezése megsemmisült. A nagybirtokrendszer megszüntetése után kisajátítás címén elvették a kastélyt Ebergényi Margittól, aki még egy ideig egy szobát használhatott, majd később már csak a cselédházban lakhatott. Végül 1947-ben innen is menekülnie kellett. Nem sokkal ezután szükséglakásokat és párthelyiséget alakítottak ki a kastélyban. Egymás után bontották el a kastély körüli uradalmi épületeket, amikből a termelőszövetkezeti tagok építkeztek. A múlt század utolsó harmadára teljesen lakhatatlanná vált az épület. Már a bontási engedélyt is kiadták rá, amikor 1984-ben a budapesti Villanyszerelő Ipari Vállalat megvásárolta, majd 4 év alatt teljesen felújította. Azóta üdülőként, szállodaként üzemel, több országos hírű rendezvényt (Waldorf olimpiák, Borlovagrendi találkozók) látott vendégül. 2009-ben megrendezte az Ebergényi családok I. Világtalálkozóját is.

Forrás: https://vasszecseny.hu/hu/latnivalok/uj-ebergenyi-kastely/

Több középkori forrás is megemlít egy szécsenyi földvárat, ami az egykori malom mellett, feltételezhetően a Festetics sörház helyén volt. 1381-ben I. Lajos király Mihály udvari papjának és testvérének adományozta a Szécsény melletti várföld 2 kerekű malmát és a Szécseny melletti Kápolnásföldet. A szécsenyi malom melletti várföldről később nincs adat, de szinte bizonyosra vehető, hogy az Enyingi Török család idején az udvarházhoz tartozott ez a terület is. 1750-ben az ó-kastélyt a Schilson család Festetics József tábornoknak adta el. Április elején Festetics József tiszttartója, Pettermann Ádám szerződést kötött Saffer János téglásmesterrel egy uradalmi téglaégető beindítására. Augusztustól decemberig Saffer János 92 ezer téglát és 52 ezer tetőcserepet égetett. Pettermann Ádám ősszel vásárolta meg a kőszegi vásáron a további faanyagot. Decemberben Erb János uradalmi ácsmesternek, Uhlmann Krisztián kőszegi pintérmesternek és Dapler János szombathelyi üveges mesternek fizettek az elvégzett munkáért. 1751 márciusától 5 segéddel dolgozott Szécsenyben Plurch Jakab és Mayerhoffer Mihály kőművesek. Áprilisban Jager János Mihály asztalos és Schister János szombathelyi gelencsér dolgozott Szécsenyben. (Koppány Tibor ezeket a munkálatokat az ó-kastély átalakításának véli, de inkább valószínű, hogy a sörházzal kapcsolatosak.) Pettermann Ádám megbízásából Hunter János Ádám uradalmi kertész Vépről virágokat és dísznövényeket szállíttatott, vélhetően a sörház mellett kialakított kertészetbe. Ekkortájt újították meg a szécsenyi malmot és a sörház mellé svájci tehenészethez istállót építettek, valamint halastavat alakítottak ki, ami egyben malomárokként is funkcionált. (1751-től egy vármegyei rendelet tette kötelezővé a Gyöngyös menti vízimalmok ipari, vagy másként malomárokkal való kiegészítését.)

A ma magtárként ismert épület tehát sörháznak épült, Festetics József testvérének, Festetics Kristóf keszthelyi uradalmi építésze, Hofstadter Kristóf tervezhette. (A falu történetével is foglalkozó Kis József plébános szerint nem lehetett a Templáriusoké (templomosoké), inkább a Pálosoké. Áristom is volt egy időben. A II. világháború előtt még helyi lakosok jártak a magtárt az ó-kastéllyal összekötő alagútban.) Az épület a Batthyány, majd az Ebergényi család birtokába került, a 19. század végén a szécsenyi templomhoz tartozott. Feltehetően innen ered kolostor funkció emléke, habár 1945 előtt még gyóntatószék volt benne, a szécsenyi templom mellett pedig apácasírok vannak.) 1945 után valóban magtárként funkcionált, majd a szécsenyi malom leégése után villanydarálót is üzemeltetett benne a helyi termelőszövetkezet. Ma magántulajdonban van.

Forrás: https://vasszecseny.hu/hu/latnivalok/festetics-sorhaz-magtar/

Vasszécseny csendes kis falu Szombathelytől 13 km-re. Első írásos említése 1283-ra datálódik. Az Ó-Ebergényi kastély egy 14. századi, a 16. században átépített erődítmény alapjaira épült. Stílusa eredeti magyar barokk, ezért védett "A" kategóriás műemlék, ezen belül is kiemelkedő értékű Nyugat-Magyarország egyik legszebb restaurált díszterme. A kastély, melyhez két romantikus hídon át vezet az út, egy 3 hektáros gondozott őspark közepén fekszik. A parkot a Gyöngyös patak és az eredeti vizesárok határolják. A "civilizációs" zajoktól távol eső környezet zavartalan, nyugodt pihenést biztosít, ugyanakkor a nyugati határszél történelmi és fürdővárosai (Kőszeg, Sárvár, Bük Stb.) az Őrség, Ausztria határszéli történelmi nevezetességei közelségük miatt kiváló célpontjai lehetnek rövidebb kirándulásoknak.

A kastély 1820 körül épült, klasszicista stílusú épület. Eredetileg téglalap alaprajzú volt, udvari homlokzata előtt 10 kőoszloppal alátámasztott tornác húzódott, a helységekbe csak a tornácon keresztül lehetett eljutni. 1871-ben került az Ambrózy család birtokába. 1942-ben Ambrózy Teréz halála után a kastélyt Szalézi Szent Ferenc Társaság Magyarországi Rendtartománya örökölte, akik papokat neveltek itt. 1945-től államosították, innentől kezdve párt-tanácsi munka folyt benne.

Forrás: https://www.kastelyok.com/adatlap.php?details=838

A kastély építésének pontos története kevésbé ismert, azt azonban tudjuk, hogy az idők folyamán nem egyszer átépítették, és gazdát is cserélt. Több neves történelmi személlyel is kapcsolatba került az épület: Bakócz Tamás és az Erdődy család mellett a szigetvári hős, Zrínyi Miklós, valamint Bercsényi Miklós és Széchenyi István neveit említhetjük.A történelmi források szerint 1378-tól több mint száz éven keresztül a monyorókeréki Ellerbach család Vép birtokosa. A család utolsó, pazarló életmódot élő sarja egy kölcsönszerződés értelmében Erdődi Bakócz Tamást, a későbbi esztergomi érseket és unokaöccsét, Erdődy Pétert nevezte meg örökösének. Ezért láthatjuk a jelenlegi kastély kapubejárata felett egy kőből faragott Bakócz-címert, mely pecsétgyűrűjének a nagyítása.Bakócz Tamás a teljes vagyonát a halála után Erdődy Péterre hagyományozta. Így lettek az Erdődy család tagjai 449 évig (1496-1945) Vép földesurai, gazdasági és társadalmi életének irányítói. A grófi címet a család II. Ulászlótól kapta 1494-ben. Erdődy Péter halála után (1547) a birtok hasonló nevű fiára, Erdődy II. Péterre szállt, aki az állandó török elleni háborúskodás hatalmas költségei miatt elzálogosította többek között a vépi területit is. 1557-ig Zrínyi Miklós volt a zálogbirtokos. A kastély történetében az első datálható átépítést 1615-ben Erdődy Tamás (Erdődy II. Péter fia) végezte el. Bár pontosabb leírás nem maradt fenn, de valószínű, hogy az épület ekkor kapta meg négyszögletes formáját, árkádos, oszlopos reneszánsz udvarát, tornyát és bástyáit.Gróf Erdődy I. Sándor és felesége, Csáky Krisztina – akit szépsége miatt „vépi Vénusznak” is neveztek - 1675-ben tovább folytatták a kastély renoválását, hogy a korszak kényelmi igényeinek megfeleljen a kedvenc rezidenciájuk. Az istállókat és a szérűket újjáépítették, majd zsindellyel fedték a várat, 1692-ben pedig kápolna került a délkeleti oldalra. Férje halála után Krisztina kétszer is férjhez ment, először gróf Draskovics Miklós országbíróhoz, majd megözvegyülése után gróf Bercsényi Miklóshoz, akivel a lakodalmat Vépen tartották. Az utóbbi házasságról Bercsényi titkára, Kőszeghy Pál költő hűen, 797 strófában tudósított Bercsényiről írt trilógiájának utolsó kötetében. Kőszeghy Pál nevét azért is érdemes kiemelni, mert leánya, Zsuzsanna később Bercsényi felesége lett, de halhatatlanná igazán Mikes Kelemen levelei tették, aki hiába szerette volna elnyerni a kezét. A kastély újabb átépítése 1726-ban, Erdődy II. Sándor irányítása alatt történt. Ekkor kapott az épület a 18. századi ízlésnek megfelelő barokk stílusú vakolást és festést, felépült a rézburkolatú toronysisak, megszüntették a magtárakat és az istállókat, helyettük lakószobákat alakítottak ki.1729-ben Erdődy László és Lajos érdekes módon osztoztak vépi örökségükön: a kastélyt mértani pontossággal osztották ketté. Az osztozási vonalon a folyosókat befalaztatták. Ennek következményeként a kastély északi részének nem volt rendes lépcsőfeljárata az emeletre. A problémát úgy oldották meg, hogy az észak-keleti szárny oldalára kívülről kétkarú lépcsőt építettek.A 19. században Erdődy III. Sándor utazó, tudós, művész és botanikus volt a tulajdonos, aki 1845-ben a kor divatos építészeti irányvonalának megfelelően, angol Tudor-stílusban nagy átalakítást végzett a kastélyon. A főhomlokzati tornyot bástyává formálták, sarkaira pedig további négy fogazott kisebb bástyát helyeztek. Az eredeti épületből ma már csak a lépcsőház korlátja, a faragott kőlépcső, a pompeji oszlop és a reneszánsz ihletésű sgraffito díszítés látható, melyhez Raffaello, híres olasz festő és építész színes metszeteit használták fel. A termek berendezéséről Pulszky Ferenc 1877 nyarán az Erdődy családnál tett látogatása után tudósított a Fővárosi Lapok egyik cikkében: velencei csillárok, családi arcképcsarnok, Tiziano Vénusza, holland intarzia, kínai porcelánok, sok arany és ezüst, a könyvtárban a magyar és az angol irodalom legkiválóbbjai.Ebben az időben épült fel a kastély nyugati sarkához a pálmaház is egy Velencéből származó szökőkúttal. A kutat ma a budapesti Szépművészeti Múzeum őrzi. A kastélyparkot is újjávarázsolta, tájkert jellegűvé formálta, a kor leggazdagabb gyűjteményes kertjét hozta létre 78 fenyő- és 27 lombos fajjal, sokszínű növényanyaggal. A kastély átépítését Erdődy IV. Sándor is folytatta, az északi szárnyon lévő duplakaros lépcső helyére szobák és fürdőszobák kerültek, az üvegházhoz épített pavilon tetejét terasszá alakították, a kápolna mellé pedig sekrestye is került.Erdődy Ferenc 1940-ben vette át a birtokot, melyet aztán a Tanácsköztársaság idején államosítottak. Az I. és a II. világháborúban hadikórház működött a kastélyban, és a Hadügyminisztérium néhány osztálya is Vépre költözött. 1945-ben az Erdődyek birtokait is felosztották a falu szegény lakosai között, majd a szombathelyi Állami Gazdaság tulajdonába került, a kastélyt pedig 16 családnak utalták ki lakhelyül. A korábban virágzó kastélyban és parkjában óriási pusztítást végeztek. A berendezéseket, tárgyakat széjjelhordták, nagyon sok értékes és ritka fát kivágtak. Mindezek ellenére Erdődy Ferenc 1952-ig nem hagyta el Vépet, családjával a kiskastélyban lakott, Szombathelyen fűrészüzemet vezetett. 1983-ban halt meg Pecölben, ahol élete végéig a falu sekrestyése és harangozójaként szolgálta Istent, itt is helyezték örök nyugalomra. Két fia 1956-ban hagyta el Magyarországot, László (1937- ) Münchenben, Imre (1939-) Innsbruckban él.A vépi kastély történetében ismételt változást a pápai Mezőgazdasági Gépész Szakiskola Vépre költözése jelentette: teljesen felújították az épületet, a Műemlékvédelmi Felügyelőség irányításával.

Forrás: https://www.kastelyok.com/adatlap.php?details=843

A dukai és szentgyörgyvölgyi Széll család kriptáját a 19. század második felében állították fel a táplánfai temetőben. A kriptában kilenc Széll-leszármazott lelt végső nyughelyre, köztük Széll Kálmán pénzügyminiszter és miniszterelnök.

A kastélyt az 1890-es években építtette – a hagyományok szerint – a Rácz család. Szabadon álló, földszintes, középen egyemeletes, tetőtér-beépítéses, L alaprajzu döntően romantikus formaelemeket tartalmazó eklektikus stílusú műemlékjellegű épület. A közel 7 hektáros kastélyparkban több idős fa (kislevelű hárs, magaskőris, vadgesztenye) található. A falu többi kastélyához képest kevés tulajdonossal rendelkezett. A 19. és a 20. század fordulóján, 1898-ban volt az első tulajdonosváltás, a Rosenberg család vásárolta meg a kastélyt. A rendszerváltás után magánkézbe került, felújították, tetőterét is beépítették. 1995-ig lovasfogadó működött benne, napjainkban üresen áll.

A kastélyt a 19. század első felében építette Vas megye 17. század óta meghatározó nemesi családja, a dukai és szentgyörgyvölgyi Széll család. Szabadon álló, középrészen emeletes, megközelítően téglalap alaprajzú, klasszicista stílusú műemlékjellegű épület. Sajnos korábban gondozott parkjából semmi sem maradt fenn. A rezidenciát és az uradalmat 1916-ban adta el a Széll család Beck bécsi gyárosnak, akitől 1945-ben a magyar állam kisajátította a birtokot. A második világháborúban kívül-belül jelentős pusztítást szenvedett el az épület. 1961-ben a helyi termelőszövetkezet végzett felújításokat és használta a kastélyt, valamint községi bérlakásokat is kialakítottak benne. A rendszerváltás után, 2003-tól magántulajdonba jutott a kastély megmaradt része, 2013-14 között teljesen felújították. Az új tulajdonos esküvőkre, rendezvények fogadására használja.

A kastély magját képező nemesi kúria a 17. század végén, a ma is álló legrégebbi szárnya a 18-19. század fordulóján épült. Szabadon álló, egyemeletes, napjainkban négyzet alaprajzú műemlék épület. A kastélyt többször átépítették, bővítették, az első száz évben, az építtetéstől a második világháború végéig, hat nemesi család birtokolta, leghosszabb ideig a Szécsenyi család tulajdonában állt. Ők telepítették a medvehagymát a kastélyukat körülölelő parkba. A rendszerváltást követően magánkézbe került, a tulajdonosok igényesen renoválták a műemlék épületet, amelyhez a hajdani kastélypark egy része is tartozik. Jelenleg az emeleti részt lakásként, a földszintet restaurátorműhelyként hasznosítják. A tulajdonos, Temerini gróf Szécsenyi Miklós és felesége a Szent Lőrinc templom parkjában nyugszik.

A kastélyt az 1830-as években építették. Szabadon álló, egyemeletes, L alaprajzú klasszicista, neoreneszánsz elemeket tartalmazó eklektikus stílusú műemlék épület. Az egykor 27 hektáros kastélyparknak csak a kisebb része tartozik jelenleg a kastélyhoz. A kastély első, közel 120 évében négy nemesi család birtokolta az épületet, leghosszabb ideig a Draskovich család tulajdonában volt, az 1940-es évek végéig. Az első világháború idején orosz hadifogoly tiszteket szállásoltak el a kastélyban, a második világháború végén, a szovjet csapatok megérkezése előtt, a magyar fasiszta kormány honvédelmi tárcája kapott benne helyet. Több mint fél évszázada szociális célokra használják, Vas Megye Önkormányzatának Időskorúak Szociális Otthona működik az épületben.

A 19. század végén épült a jelenlegi Perl-malom elődje (az 1786-os katonai térképen már jelölték), a falu nyugati végén, a Péteri településrészen. A második világháború után a molnár tulajdonosok modernizálták és bővítették a háromszintes ipari létesítményt, amely ma is a család leszármazottainak tulajdona. A háromszintes ipari létesítményben külön búzaőrlő és rozsőrlő malom működött. 1962-ben bezárták, berendezését tönkretették. Raktár, majd terménydaráló volt az 1993-as privatizációig. A rendszerváltás után visszakerült újra a Perl család tulajdonába. Az épületet a 2010-es évek elején, pályázati pénzek segítségével kívülről felújították.

Szentkirály-Bogát uradalom területén 1856-ban állt egy kúria, ezt Festetich Dénes vásárolta meg. És az építészetnek hódoló földbirtokos a saját tervei alapján belefogott a kastélyának a megépítésébe. 4 év alatt egy csodaszép romantikus angol gótikus stílusú kastélyt építettek 64 szobával.

A kastélyhoz építettek egy télikertet is és a korábban a kúriához tartozó kis franciakertet egy szökőkutas, szobrokkal díszített angolparkká alakították. A kastély később Festetich Kálmán birtokába került, és a kastély az ő nevét viseli.

Sajnálatos módon a II. világháborúban a szovjet katonák megszállása teljesen tönkre tett mindent az épületben, minden, ami érték volt elveszett, később hadikórház működött a kastélyban. 1945-ben államilag kisajátítottá vált a kastély, majd 1950-től a Megyei pártfőiskola, 1968-tól az MSZMP oktatási központja működött az épületben.

1981-től a Fővárosi Tanács kapta birtokba a kastélyt. A Tanács felújítatta az épületet, és szociális otthon létesült benne. Jelenleg is idősek otthonaként funkcionál a kastély. A kastély parkja természetvédelmi terület, az Őrségi Nemzeti Parkhoz tartozik.

Forrás: https://m.utisugo.hu/latnivalok/festetich-kastely-vagy-bogati-kastely-szombathely-93591.html